Kulcscsont

Minden ruházat alatt végül is pucér ember van.

Táncolunk, hát körbepöröglek, hajtasz, amerre akarsz, ameddig akarsz, csak reménykedhetek benne, hogy egyszer elengedsz. De abban is reménykedhetek, hogy egyszer csak megunod és a hátamat félig körbefonva azt kéred, álljunk meg egy kicsit és nézzük meg, mire jutottunk. Beleegyezem és a válladra teszem kezem. És ha akkor és ott megérzem a kulcscsontod végét az ing alatt, szinte el akarom kapni az ujjam, mert valami olyat érintettem, amit nem szabad vagy nem szokás, de mégse teszem, mert hátha pont ezt akarod, hogy tudjam: téged is csak a szenvedély mechanikája hajt.