Beküldte Raya deBonel -
Jó tollú falkatársam mostanában fülig párkapcsolatos, és a témában nagy komoly igazságokra bukkan. Én pedig szabad vadász üzemmódban vagyok (illetve párkapcsolati punk, ezt a két szimbólumkört egyeztessétek össze!), tehát ebben a kérdéskörben fogok - tovább nem merészkedem - asszociálni.
Van nekem egy sapkám. Egy szép színes, kötött manósapka (történetesen még Carlos anyukájától kaptam, de ez egyáltalán nem releváns), amiben tradicionálisan síelek. Elég vastag fonalból van, laza kötésű, átfúj rajta a szél, nem is praktikus, sokkal jobban járok egy igénytelen tömegtermék polár sapkával, vagy legalábbis egy alámaszkot kell fölvenni, de a történet szempontjából még ez se releváns.
Arra akarok kilyukadni, hogy párkapcsolatból is van ilyen. Annyira kevéssé szorít, hogy nem is tudod, rajtad van-e még. Jól néz ki, ezt tudod, szeretnéd is, hogy megmaradjon, ezért folyton odanyúlnál, hogy ellenőrizd. Na ez az, ami elveszi az egész varázsát a dolognak. Nem szabad nyúlkálni utána, odakötni, fogdosni. Ha leesik, hát annyi volt, talán a következő körben még fölszedheted. A legtöbb hegyen sapkák, kesztyűk, síbotok, horribile dictu hátizsákok kóborolnak. Ha nem bánod, hogy nem illenek össze, válogathatsz onnan is.