Beküldte Raya deBonel -
Továbbra sem ír nekem senki... :-(
Na de sebaj, nem csak ti, kedves olvasóim, tudjátok elrontani az örömömet, hanem saját Jóanyám is. Tegnap délután rám jött, hogy elmegyek mikrofont venni. Kinéztem a telefonkönyvből egy boltot, Eldoráró, vannak a Teréz körúton meg a Westendben is, és nekieredtem. Nem gondoltam, hogy mindjárt veszek is, csak próbálkozni akartam.
A Teréz körúton is aranyosak voltak, a srác belemondta mindegyik mikrofonba, hogy "hurkazsíros palacsinta", de ne már hogy ez alapján döntsek, beleénekelni meg nem mertem. A Westend közepén bezzeg igen, ott nem zavartattam magam. Igaz, az eladó NLB-re emlékeztetett (leginkább abban, hogy feketét viselt (pluszpont: kalózos pólója volt!!), hosszú volt a haja, és olyan gitárszólót nyomott le, hogy csak néztem), talán ezért bíztam meg benne, pedig ritka csúnya ember. A "szintén zenész" olyasmi, mint a "szintén mensás", és minél több ilyen közösségbe számíthatja bele magát az ember, annál inkább megerősödik a valóságérzete, amire nekem nagy szükségem van.
Úgy is vehetjük, hogy a nyári keresetemből lett az enyém az AudioTechnica PRO 41, meg egy fekete védőszivacs. Kifele jövet felhívtam Jóanyámat, akiről úgy tudtam, hogy egy kifőzdébe ment állásinterjúra, akármilyen furán is hangzik. Ehhez képest mísz volt, mint Szörnyella a havibaja előtt két nappal. Arra fogta, hogy éhes meg fáradt, de sejtem, volt valami más is a háttérben.
Ugyanis délben megint az elkényeztetett kis libáért kellett elmennie (most épp forgatáson volt, hogy én hogy elküldeném ezt a kiscsajt egy hónapra falura tehenet fejni meg tyúkszart sepregetni, hogy leszokjon a napi négy átöltözésről), és úgy tűnik, ott fogták. Én nem értem, miért hagyja Jóanyám, hogy ugráltassák. Én már rég megmondtam volna, hogy egyéb is van az életemben, mint hogy ugrásra készen várjam a hívást. Ha megint elszalasztott egy jó állást emiatt, akkor lesz nemulass.
Mármint nekem. Mert ez is olyan érdekes, hogy mindig énrajtam csattan, bármilyen kedve is van Jóanyámnak. Most is, nem elég, hogy nem örült az én örömömnek, de még el is rontotta a kedvemet, én is morcos lettem, és majdnem kiabáltam Carlosszal. Az én Jóanyám igazán undok tud lenni, ha valamiért rossz kedve van, és nekem a Gordon se mondja, hogy az én-üzenetek segítenek, mert nem segítenek.
Megmondtam neki, hogy hiába ajánlotta fel a mai ebédet, ha nem képes kedvesnek legalább látszani, akkor ne is főzzön. Hát kíváncsi leszek. Különben ma takarítunk Carlosszal, már majdnem készen vagyunk. Jut eszembe! Hiszen ő Mérleg, én pedig Halak! Persze hogy a levegőjegy porszívózik és a vízjegy mos fel! Ez tök jó! :-D