Kiakasztom a rendszert

Lám-lám, micsoda örömöket tartogathat az Erasmus-pályázat egyébként idegbajos, sorbanállós, óráról félórát késős félórája. Szerintem.

Kitalálták, hogy csak akkor írhatja be magát az egyszeri diák az adatbázisba, ha már minden papírja együtt van. "Én nem nyomozok, hogy ki mit nem adott le" - búgta a pályázatfelelős. Halkan a bajszom helye alá morogtam, hogy hát nem a pályázó érdeke, hogy minden anyaga együtt legyen, ha valami nem stimmol, legfeljebb nem kap ösztöndíjat, nagy ügy?

Mindegy, ebből fakadóan emberes sorok kígyóznak a leadási határidő hetében, mert ugye mindenki akkor szedi össze a dolgait. Én meg írom magam befelé, mire a nyavalyás program nem hajlandó összeadni a pontjaimat. Jön a néni:
- Hát én még ilyet nem láttam.
- Túl magas a pontszámom? - próbálok beképzelten poénkodni.
- Valószínűleg.

Ezért már megérte a nyelvvizsgákkal bíbelődni, TDK-konferencián nyilvánosan pirulni, satöbbi. Kiakasztom a rendszert, heheheheee.