Kétszázadik

Kétszázadik bejegyzés, éljen, éljen.

Carlostól minden eddiginél (második közös karácsonyunk, pedig már nem is...) gazdagabb Jézuska jött: megkaptam álmaim parfümjét, a Kenzo Jungle-t, egy Clinique szemspirált (amit ugyan nem tudok használni, mert azonnal viszketni kezd tőle a szemem, de azért szép gesztus a Douglastől), egy nyakörvet hozzáillő karkötővel, kalózos hűtőmágneseket, tollat és kulcstartót, anyukája meg küldött nekem egy sapkát, amiben elmehetek manónak, ha épp ahhoz volna kedvem. Hálás vagyok Carlosnak, amiért minden átváltozásomat tűrte, lehettem mellette az angyalkától a fúriáig akármi, és ugyanolyan kedvesen elviselt.

Adtam neki két könyvet (az egyiket kérte, a másik egy idegen szavak szótára: hozzám kell egy ilyen, azt is mondhatnám, necesszitás), egy Menő Manó DVD-t, meg egy ekubo-t. Aki olvasta az Egy gésa emlékiratait, az érti.

Azt hiszem, most már vége a karácsonynak tényleg, nem kell a fejemet kapkodnom az ajándékok elől.