Beküldte Raya deBonel -
Azon kevesek kedvéért, akik nem mensásként olvassák a blogomat :-P, meg azon sokak kedvéért, akik mensások ugyan, de nem szokták elolvasni a külföldiül írt részt az AL-ban: fent nevezett hölgy az International Journal szerkesztője, a Words rovat írója (itt különféle angol kifejezéseknek jár utána, játszik el velük, és végül valahogy mindig a pezsgőre lyukad ki), és - természetesen - pezsgőrajongó. Ki másnak ajánlhatnám ezt a bejegyzést?
Szóval, ha már Champagne-Ardenne megye szívében járunk, nem tagadjuk meg önmagunkat: pezsgőt kóstolunk. Én a Taittinger pincészetet választottam, aminek így elsőre nem lenne több értelme, mint a Tátonbágnak (gy.k. az Arthur és a villangók egyik főszereplője, eredeti nevén Bétaméche). Teljesen intuitív alapon döntöttem: amikor leszálltam a vonatról, állt ott egy ember egy „Taittinger” feliratú táblával. Akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de aztán mindjárt érdekesebb lett a tudat, hogy egy vonaton utaztam talán magával a tulajjal vagy valamelyik lányával!
Az "IVcomte" feliratról persze megint Max jutott eszembe.
A pincészetet még az 1780-as években alapították, de akkor még nem ez volt a neve. Taittinger maga itt dolgozott, és a főnök halála után ő kapta meg a céget, ezért nevezhette át. Azóta családi vállalkozásként működik, jelenleg az alapító unokája a vezető.
A Saint Nicaise-i helyszín, ahol én is voltam, régen bencés apátság volt, és maguk a szerzetesek termelték a nedűt, aztán a francia forradalom alatt az apátságot lerombolták, a pincék viszont – amiket egyébként még a rómaiak vájtak mészkőfejési célokra – megmaradtak. Így beköltözhetett a világi fertő.
Ezen a lyukon át termelték ki a rómaiak a mészkövet. Piramis alakú üregeket vájtak, nehogy rájuk omoljon.
Ráérő idejükben szolidan dekorálták is őket.
Ez egyébként még a kisebbik pincéjük, itt mindössze 3 millió liter pezsgőt tárolnak, a másikban – amellett is elmentem, istentelen piaszag uralkodott az egész utcában – 19 millió litert.
A pezsgő úgy történik, hogy először szüretelnek. Taittingeréknek 290 hektár szőlőjük van, plusz még egyszer ennyi termést vesznek a környékbeliektől. Kézzel szüretelnek, 800 ember három hétig dolgozik rajta minden szeptemberben. Ezután kipréselik és acéltartályokban fermentálják, élesztő és cukor hozzáadásával. Ezek a tartályok nyitottak, ezért az ekkor keletkező szén-dioxid megszökik. Januárban már lehet tudni, milyen évjáratunk van, lehet-e vintage-et készíteni (ez utoljára 2004-ben volt lehetséges), amihez csak egy évjáratot szabad felhasználni, egyébként akár három évjárat borait is összekeverhetik az enológusok.
60 ezer üveg... nem mondom, hogy nem kísértett meg a gondolat, miszerint: eggyel több vagy kevesebb mit számít nekik??, de uralkodtam magamon.
A legjellemzőbb termékük a brut réserve, ami 45% chardonnayből, 35% Pinot noirból és 20% Pinot meunier-ből áll. Készítenek még Comtes de Champagne-t is, annak a grófnak a tiszteletére, aki egy kereszteshadjárat során megszerezte és elhozta a Chardonnay szőlő egyik ősét. Ez a legdrágább pezsgőjük, fehér (100% Chardonnay) és rosé (70% Pinot noir) változatban készül.
Két hónap után palackozzák őket, de a hagyományos pezsgősdugó helyett elég idétlen módon söröskupakot húznak rájuk. A szabványos méretek egyébként itt láthatók:
A neveik: demie (0,385l), bouteille (0,75l), magnum (1,5l), jeroboam (3l), mathusalem (6l), salmanazar (9l), balthazar (12l), nabukonodosor (15l). Az utolsó hármat már csak rendelésre csinálják, u.i. a legnagyobb megtöltve 25 kilót nyom, a francnak van kedve egy ekkora üveggel szenvedni. Pedig van hozzá pohár is:
Ez elvileg a világ legnagyobb pezsgőspohara.
Az üvegbe szintén kerül élesztő és cukor, és ezúttal lezárva fermentálják, hogy gyöngyöző legyen. Ez mintegy két évig hagyják vízszintesen tárolva fortyogni, majd készen lesz a pezsgő, annyi szépséghibával, hogy egy jó adag üledék úszkál nem valami vonzó módon az alján.
Ezt úgy oldják meg, hogy dugóval lefelé ferdén állványra teszik őket (ezen állványok némelyike még a középkorból származik), és az üvegorientáló szakemberek időnként megfordítják őket: e célból fehér jelzést festenek a palackok aljára. Egy élmunkás óránként hatezer palackot tud megforgatni.
Ha az üledék már lent pihen a palack nyakában, akkor (ezt már géppel végzik) hűtőfolyadékba mártják, és -12 °C-ra hűtik. Ezután, ha leveszik a dugót, az kilöki magából az üledékdarabot. Az ilyenkor elveszett mennyiséget vintage borral és cukorsziruppal pótolják: ettől függ, hogy száraz vagy félszáraz lesz-e a kész pezsgő (ennél édesebb nincs!).
A különféle nemességű itókákat ezután 3, 5 vagy 8 évig érlelik, aztán mehet a bótba. Az előcsarnokban nagy fatáblán tisztelik meg a forgalmazóikat világszerte, és nagy örömmel fedeztem fel közte:
Szóval nálunk is kapható! Így végül nem hoztam belőle 17 euróért demie-t, sem 31 euróért bouteille-t. Viszont művészkedtem kicsit.
Pohár előtt...
...pohár után.