Beküldte Raya deBonel -
Szóval vettem egy edzőgatyát, 92% pamut, a többi elasztán, decathlonos, szürke, hosszú szárú, lapos derekú. Ezt mind fontos tudni róla, szóval ő egy igazán profi edzőnadrág. Rájöttem, hogy igenis rengeteget számít, ha van az ember lányának ilyenje, ha nincs kedvem pilatesezni vagy futni, elég csak felvenni.
Egy az, hogy könyörtelenül kirajzolja a ledolgozandó párnácskákat. A másik, hogy egy ilyen nadrágban nem esik jól a tespedés. A termékmenedzser is sportra teremtette.
Áradozás azonban inkább a mai Agni-jógát illeti. Ezt tudnám csinálni viseltes sztreccsgatyóban is, akár minden nap. A szerda reggeli jógáról, asszem, le fogok szokni, nem igazán bírom az első húsz percet (na nem, mert nehéz, hanem mert rajtam kívül mindenki (értsd: a tanár és a másik csaj) ismeri egymást és bennfentesen cseverésznek Mari néni angoltanárnőről és a Momentán Társulat Zsuzsájáról), nem kapcsol már ki úgy, mint Szombathelyen. Viszont ez az izzadós, párás, zsúfolt, fájdalmas, izomlázas jógázás úgy feltölt, hogy nem igaz. Óráról órára érzem a fejlődést, például ugyanaz a tanár, aki három hete még odahozta nekem a szégyenövet (aki nem éri el nyújtott lábbal a talpát, vagy nem tudja kétszer maga köré tekerni a karját, az ilyet szorongathat tulajdon testrészei helyett), most pedig többször is mondta, hogy nagyon szép. Az egyetlen hátránya ennek az edzésnek, hogy a hasizmot nem igazán dolgoztatja, de arra való a Pilates.