Beküldte Raya deBonel -
Így kell ezt csinálni. Tegnap leadtam a "parturient montes, nascetur ridiculus mus" fedőnéven futó házidolgozatot (a spiráloztatás után vettem csak észre, hogy a minimális 3 oldal csak szűken van meg, ugyanis én a 4-be a címlapot is beleszámoltam, ezért - miután megfordult a fejemben, hogy azzal védekezem: "így lett kerek, és különben is, nem azt tetszett mondani, hogy ne rizsázzunk?", csak aztán eszembe jutott, hogy erre nyugodtan mondhatná: "tetszett volna olyan cikket választani a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr és a Fordítástudomány elmúlt három évfolyamából, amiről többet tud írni", és meg is játszaná, amilyen furfangos kis dugasz, teljesen igaza lenne, itthon - és erre büszke vagyok! - szétszedtem, rányomtattam a "Saját javaslataim a probléma megoldására" részhez még egy fél oldalt, és visszafűztem), ami úgy 30 oldal lett, mert hozzá kellett nyomtatni az eredeti cikket is, amiről írtam.
Az ezt követő órán megfogadtam, hogy ennél a tanárnál soha többet nem szólalok meg. Igaz, hogy a félév utolsó óráján jutottam el idáig, de jobb későn, mint soha.
Angol tolmácsoláson nem volt pofám bemondani, hogy én ötöst érdemlek (az első félév végén én voltam az egyetlen), mert finoman szólva nem sok agykapacitást fordítottam erre a tantárgyra, de a tanárnő másképp gondolta. Ez is eltelt valahogy.
Délután pedig kisírtam, hogy a lakberendező show utolsó három részét ne nekem kelljen lefordítani, ezért teljes lelki nyugalommal szunyálhattam egyet még a jóga előtt. Ehhez is mázli kell: utolsónak jelentkeztem be, mert 17:10-kor Nofra juttatta eszembe, hogy 17:00-kor telefonálni kellett volna. Éppen befértem. Iszonyatos, 72%-os páratartalom uralkodott, de jól esett.
Aztán Nofrával megosztottunk egy Bambit, kicsit közelebb kerültem ahhoz, hogy el tudjam dobni az agyam, és elmentünk megnézni az IMAX Avatárt. Azt hiszem, ötször elég volt látni ezt a filmet, bár megunni soha nem tudnám. Már csak azt kell itthon kikockáznom, milyen Braille-betűk voltak Norm sapkáján.