Gitane

Tegnap némi kutatómunka után (főleg a logó alapján) rájöttem, hogy Gitane jóval idősebb nálam, valószínűleg 1983-as modell lehet. Ez nagyon jó év volt nekik, Greg LeMond a cég színeiben megnyerte a világbajnokságot, Laurent Fignon pedig a Tour de France-t. Nem is tudtam, hogy ilyen illusztris társaságba kerültem! Annak idején biztos nagyon menő bicaj volt az én kicsim, bármennyire szidom is, főleg az idétlen, folyton felboruló kosár miatt, amiről nem is ő tehet.

Egy külön sztori volt a mai bevásárlásom. Megjött az akciós helyi krumpli, amiből mindjárt be is szereztem egy zsáknyit. Na de ha krumpli, akkor hagyma is kell, léptek életbe sváb génjeim, hörcsögösztön, veremfixáció, fokhagyma, répa is kell, és lehetőleg még fehérrépa meg alma (ezekhez teljesen véletlenül egy rohadt jó receptet találtam tegnap). Summa summarum, három telepakolt szatyorral, plusz egy kétliteres üveggel (Loic Raison doux akciós cidre, naná) és egy zsák krumplival botladoztam el jó lovamig. Bepróbálkoztam, hogy legalább a nehezebben fogható csomagokat (palack, krumpli) ne nekem kelljen vinnem, de a rohadt kosár (amelyet spórolási és helykihasználási célzattal egy kézügyben lévő gumipókkal rögzítettem - tartott önvizsgálatot Maitai) nem maradt meg a helyén. Miután harmadszor szedegették nekem lelkes és kevésbé lelkes fiatalemberek a szétgurult elzászi hagymákat, feladtam és kézben próbáltam vinni a szatyrokat.

Nagyon fájt. De tényleg nagyon. A bal kezem ujjai még mindig bizseregnek, pedig ez dél körül volt. És amikor a krumplit megpróbáltam berakni az egyik szatyorba, az természetesen leszakadt, és onnantól kezdve a bal alkarommal a cidre-t öleltem, a jobbal a rokkant szatyrot, a jobb ujjaim rágörcsültek a krumplira, még a bicikli is, nyeklik-nyaklik a kormánya, rohadj meg - bezzeg máskor hogy szeretem, hogy ilyen könnyű. Végül feladtam, leláncoltam Gitane-t, mondtam, hogy várjon meg, és hazabotladoztam. A lift előtt lerogytam terheimmel együtt, és egyenként vonszoltam be, majd a negyediken ki a cuccokat. Aztán dérrel-dúrral az ajtómhoz masíroztam, feltéptem, behajítottam az első két szatyrot, vissza a krumpliért meg a palackért, bedobtam azt is, gondolatban még rúgtam rajta egyet, aztán, mint egy sebesült kiscicát szállítottam még haza a végtaghiányos harmadik zacskót. De verem, az megvan, vazzeg. Vissza a Gitane-hoz.

A gyárat 1923-ben alapították Machecoulban, vagyis az alapító Marcel Bruneliére ekkor költözött oda, hogy mezőgazdaságigép-alkatrészeket (mozgószabály!) gyártson. Három év múlva rájött, hogy biciklit is tud, és 1929-re már tíz alkalmazottja volt. Egy év múlva létrejött a Gitane-márka (Gitan, azaz cigány Bruneliére beceneve volt, ugyanis állandóan utazott, hogy ügyfeleket találjon). Később már motorokat is gyártottak, 1960-ban pedig megváltozott a cég neve (MICMO-ra, ami a motorokra is utal). 1974-ben a Renault 30%-os részesedést szerzett, két évvel később pedig teljesen megvásárolta őket. 1992-ben a Peugeot biciklis ágazatával, valamint a spanyol BH-val összeolvadva megalakították a Cycleurope társaságot, hogy felvegyék a versenyt az ázsiai gyártókkal. Ma a kevláros Gitane-ok már Ázsiában készülnek, de a machecouli üzem még mindig ellátja a Decathlon, illetve más francia áruházak biciklirészlegét. Ha Micmo vagy Raleigh márkájú bringát láttok, na, azoknak is Gitane volt az anyjuk lánykori neve.

1979-ben, légcsatornás kísérletek után a Gitane talált fel valamit, amit nem egészen értek: vélo profilnak nevezik. A tippjeim a következők:

- telekerék
- testreszabható bicikli
- vagy ez csak egy márkanév?

Szóval jó bicaj, szép bicaj. Ma este pedig hajdinalisztes cukkinilepény lesz, további AOC sajtokkal, az ötlet szintén Chili és Vaníliáé.