Gésa, kurva, kurtizán | Raya naplója

Beküldte Raya deBonel - 2010.09.22. 00:05

Igazából onnan indult az egész, hogy az összes elérhető gésás könyvet elolvastam (először persze A gésa emlékiratai-t, aztán jött Kiharu, aztán a Golden-könyv alapjául szolgáló életrajz, A gésák gésája, és még szereztem egy könyvet Lisa Dalbytól és -ról, aki amerikai létére évekig gésaként dolgozott), és képeket nézegetve álmodoztam róla, milyen jó is lenne abban a világban élni, persze nem most, hanem mondjuk a 20. század elején. Mostanság a gésák délelőtt titkárnők, délután az ügyfelekkel golfoznak, estére meg kisminkelik magukat és mennek fotóztatni magukat a turistákkal. Kiábrándító.

Ma pedig a Petite France-negyedben jártam, ami nem olyan, mint a Little Italy Amerikában, hanem az egykori piros lámpás negyed, amit arról a kórházról kapta a nevét, ahol a szifiliszeseket (vagyis: francia kórban szenvedőket) ápolták. Hát persze, hogy innen ered a mi "franc" szavunk is, amit a 19. században nálunk állomásozó francia katonáknak köszönhetünk. Elég érdekes hasonlóságokat találtam.

A gésák világát karyuukai-nak, vagyis virágok...

...és fűzfák világának is nevezik.

Gyakoriak a kis folyók, csatornák, amelyek fölé kinyúlnak az éttermek. Az elhaladó hajókról zenészek szórakoztatják a vendégeket.

A víz útja.

Tükröződés, szinte Zen.

Keskeny, magas házak, este életre kelnek.

A hasonlóságok nagyjából itt véget is érnek. De azért jópofa, hogy a prostitúció mindenhol ott van, és mindenhol egyforma, csak van, ahol a kurva típusú, pénzért dugható nők az elterjedtebbek, van, ahol a gésa (előkelő nevén: escort) jellegűek, akik azért tanulnak, hogy méltó partnerei lehessenek a férfiaknak, elegáns díszek egy tárgyaláson vagy más rendezvényen. Őket is lehet dugni, csak ügyesebben kell hozzáfogni, és többe kerül.

Ez a jelenség egyidős - na nem az emberiséggel - hanem a tulajdonnal. Onnantól, hogy az embernek többje van, mint a levadászott állatból neki jutó hús meg a testén hordott állatbőr, a nő és a férfi nem egyenrangú. A nő gyengébb, ezért háttérbe szorul, kevesebb befolyása lesz a férfire (más kérdés, hogy továbbra is nélkülözhetetlen társ, aki pedig nem, az is feltalálja magát: így lesznek a prostituáltak). A férfi pedig elindul méltó "vetélytársat" keresni, olyat, aki ugyanolyan szabad és erős egyéniség, mint ő. Persze erre rárakódott azóta még egy csomó minden - szexuális dolgok tudása, bevállalása, amiben egy idő után szakadék tátongott a feleség és a kurva között; kulturális kötelesség; szórakozás, szabadulás az otthoni feladatoktól. A társadalom prűdségétől függ, hogy mennyire nyíltan vállalja azt, hogy nem képes olyan embereket szocializálni, akik minden szinten kielégítik az ellenkező nem igényeit (nem az egész nemét, csak a párjukét). Vagy lehet, hogy ez csak az örökös többre vágyás, még a többnejű helyeken is?

Mostanában divat blogban szétszedni az embernek a saját személyiségét. Ettől megkímélném az olvasókat, de annyit elárulhatok, hogy hosszú ideje a Gésát tartom az egyik részemnek. Szép, és ezért meg is tesz mindent, ezért mások is dicsérik, mert látják rajta, hogy ez fontos neki. Az a feladata, hogy minél többen szeressék, a kapcsolatrendszeréből él. Minden iránt érdeklődik, de a legtöbb dologról csak annyit akar tudni, hogy beszélgetni tudjon róla. Mesteri szinten flörtöl, de a komolyabb próbálkozásokat finoman elhárítja. Szereti a gazdag rajongókat, de a szerelemben egyáltalán nem érdekli a választottja helyzete, sőt, saját körei miatt még jobban is kedveli azokat, akik amúgy nem kaphatnák meg.

A mai nap másik nagy élménye az ibolyafagyi volt, állítólag Sissi kedvenc édessége volt.