Beküldte Raya deBonel -
Második hete tocsogunk a ghee-ben. Kétliteres vödrökben érkezik a plasztikai műtétek melléktermékeire emlékeztető sárgás krém, ami a forró serpenyőben fokozatosan átlátszóvá lényegül. Állítólag Nyugat-Európában vajárban szerezhető be, úgyhogy lehet, hogy majd Strasbourgban rászokom, addig marad az olaj, az ugyanolyan jó.
Ma samosát, aloo patrát és malpurát sütöttünk. Magyarázat: a samosa töltött tésztabatyu (borsóval, karfiollal és krumplival), az aloo patra krumplis tekercs (el lehet képzelni, milyen, amikor egy jó kis vajas tésztát tört krumplival töltenek meg, szezámmaggal és kókuszreszelékkel ízesítik és ghee-ben sütik...), a malpura pedig pici fánkoc (becézem, mert nagyon finom volt), joghurtmártásban, ami lehet gyümölcsös, de esetünkben citromhéjjal készült. Tisztára túróíze volt. Ettünk még hozzá mangó pickle-t, de az csalás volt, mert nem mi csináltuk, ráadásul a fél társaság nem is találta csípősnek.
Még este is beteg voltam a rengeteg cukortól meg zsírtól, de fura módon az indiai konyha nemhogy hizlalna, de felpörgeti az emésztést, és garantáltan jókedvet okoz...
Ránk pirítottak viszont a hely részéről, hogy legyünk szívesek 9-ig elhúzni onnan, a záróra ránk is vonatkozik, ezért olyan kapkodásban voltunk, hogy Séf bácsi még akkor is sütötte a patrákat, amikor mi már vígan falatoztunk, sőt, már meg is terítettünk, amikor ártatlan arccal megkérdeztem, nem csengetünk-e, mire Séf bácsi valami olyasmit mondott, hogy basszus elfelejtette. Ilyen hatással van az emberre a zsír.
Mesélte, hogy a krisnások egyszer be akartak nevezni egy reneszánsz főzőversenyre, ahol csak 1492 előtti alapanyagokból, korhű receptek alapján lehetett főzni, de ők ilyen feltételek mellett, hús, tojás, gomba, hagyma, fokhagyma nélkül nagyjából egy kását tudtak volna csinálni, ezért nem indultak. Nem csoda, hogy Mátyás király agyvérzésben halt meg (vagyis szélütésben, ami egy gimis osztálytársam szerint azt jelenti, hogy nyitva volt az ablak és megfázott).