Beküldte Raya deBonel -
Imádom ezt a számot, tavaly valami tesztben állítólag azt nyilatkoztam, hogy ez a szám jellemzi leginkább az életemet. Leginkább Kiss Erzsi halandzsája tetszik, de amikor Krsa elrekedtesíti a hangját... akkor is inkább lennék Jamaikán (ja ott nem, Jamaika a jamaikaiaké, ha ezt ki tudod mondani gyorsan, akkor jöhet a "Jamaika a jamaikaiak fiaié"), vagy valahol ott, ahol az ilyen zenék csak úgy szólnak.
A szövegét meg a mai napig nem értem. "Fish are jumping and the cotton is high". Tegnap zseniális agyam azt a megoldást köpte ki magából, hogy alighanem 19. századi rabszolgagyerekeknek énekelhették ezt: "magas a gyapot, nemsokára lehet szedni". Utánanéztem, kiderült, hogy az eredetijét Gershwin írta a Porgy&Bess című operához 1935-ben, és azóta kismillióan feldolgozták, mint jazz-standardet.
De mint kiderült, nem is tévedtem olyan nagyot: az opera 1920-ban, Dél-Karolinában játszódik, ahol is Porgy, a sánta néger fiú próbálja megmenteni Bess nevű szerelmét erőszakos szeretőjétől és egy drogdílertől. Bár Gershwin a legjobb művének tartotta, a nagy operaházak egészen a 80-as évekig nem ismerték el "rendes" operának.
1936-ban ez volt a washingtoni National Theatre első olyan előadása, ahol fehérek és feketék együtt ültek a nézőtéren. Milyen szép ez azért, nem? Mára persze elfelejtették az egészet, mert nem politikailag korrekt, de Morcheeba és a PASO például felélesztették legalább ezt az egy dalt. A szövegét egyébként ugyanaz a DuBose Heyward írta, aki az eredeti regényt is, így valószínűleg volt köze a gyapotszedőkhöz.