Beküldte Raya deBonel -
Ez is megvolt, hála istennek. Én tudom, hogy a Bolyaisok már csíraállapotú Mensások, de most rájöttem, hogy még fejlődniük kell. Milyen vicces, lehet, hogy mindegyik ezt gondolja a másikról. Nagyon komolyan vesznek mindent. Mensás társaságban nem fordulhatna elő, hogy két perc (akármilyen témájú) beszélgetés alatt ne süljön el legalább egy poén. Jól vagy rosszul.
Mint ahogy az sem fordulhatna elő, hogy engem teljesen egyedül hagyjanak kószálni a csoport mögött, vagy, hogy egyedül üljek a buszon. Picit meg is sértődtem volna, ha nem tudnám, hogy ez nem az igazi halastavam nekem.
Mindig elutazáskor találnak meg az újabb zenészjelöltek. Most sms-ben értekeztem eggyel, de még ma délután fel fogom hívni az eddigi legígéretesebbet, hátha össze tudunk hozni egy próbát. Az sms különben nem volt túl bizalomgerjesztő: "Megbízható, kitartó énekest keresek..." Nem úgy hangzott, mint életem nagy kalandja, de mindenkinek meg kell adni az esélyt. Rólam tudni kell, hogy ha egyszer valami istenigazából megfog és érdekelni kezd, akkor a hülyeségig odaadó vagyok, mindent vállalok, fát lehet vágni a hátamon. Csak ez a nyamvadt Bolyai nem ez a kategória, sajnos.
Azt megúsztam, hogy kiselőadást kelljen tartanom, mert hogy nyelvvizsgázom, nem tudnék rendesen készülni. Mondjuk úgy, ahogy a többiek, könyvből ceruzával aláhúzva felolvasni, úgy én is tudtam volna. De a Gólyatáborban kénytelen leszek beszélni valamiről, amit láttunk.
Hogy őszinte legyek, nem fogott meg igazán semmi. Várakat és templomokat néztünk, ráadásul a felét se a betervezett mennyiségnek. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy úgy döntöttünk, inkább tartunk egy óra szabad foglalkozást egy bevásárlóutcában, hanem úgy, hogy buszoztunk egy órát, megmásztunk egy hegyet, és akkor kiderült, hogy az adott látványosság zárva van. Sokkal inkább ez volt a jellemző.
Meg a jobboldali agymosásra se vagyok valami fogékony. Hogy "miféle nép ez, amelyik ellene szavaz az erdélyi magyarok állampolgárságának", meg hogy "milyen hülye a Gyurcsány, hogy azt mondja: az Unióban már nincs jelentősége az erdélyi autonómiának", meg hogy "micsoda történelemhamisítás, hogy Lőcsei Pált szlovák szobrásznak írták, kétszáz év múlva már mindenki így fogja tudni". Én nem vagyok hajlandó politikával foglalkozni, megtépni a mellemen az inget nyolcvan éve elcsatolt területek miatt, és imádattal hajlongani a Felvidéki magyar kultúra előtt.
Ez a csapat nem szokott hozzá, hogy ellentmondjon a felnőtteknek. Vagy a tanároknak. A Tisztelt Tudósoknak. No, azok is egy jó belterjes társaság, mindenki mindenkit ismer, és persze mindegyik "állati jó fej" és "szuper előadó". Beszéltek arról, hogy meghívják a Bolyaiba László Csabát, Csaba Lászlót, Ferenc Jóskát, Hugyo Zoltánt és Pum Pált, és nem értették, hogy miért nem gerjedünk be. Mert lehetne ugyan hívni a Gesztit meg a Fábryt is, de akkor felborulna az egyensúly, és kidobnának minket a költségvetési sorunkból, ha jobboldalinak tűnne az alapítvány. Ja, akkor nem vagyunk függetlenek? Nem vagyunk politikamentesek? Úgy látszik, nem.
Azért, amikor revizorok jönnek a Bolyaihoz, hogy valami 2001-es mutyit megvizsgáljanak, nagyon bírok örülni, hogy szűkebb gittegyletem nem kap semmiféle állami pénzt. Amink van, arra költjük, amire akarjuk, legfeljebb a Vermes "dibeg-dobog egy kicsit, aztán elalszik a vizes bőr alatt".
Na azért a becsület kedvéért: láttuk Mikszáth szülőházát kívülről, Madách kastélyát, Krasznahorkát, Kassát, Eperjest, Szepesvárat, Lőcsét és Késmárkot. Fél 12-re értünk haza, de akkor már nagyon elegem volt. Elalváskor nagyon hiányzott körém a Carlos karja.