Beküldte Raya deBonel -
NC-nek szerencséje van (úgy általában is): nyáron van a szülinapja. Az én szülinapomon bezzeg földalatti kocsmákban tengettük az éjszakát és suttyomban járultunk a Ladához alkoholért, most meg:
Fél 12 körül felébredtünk arra, hogy lent dörömbölnek a barátaink (telefonon).
13:45-kor megérkeztünk a gárdonyi Ökostrandra. Természetesen szóba jött a biopunci. Kiderült, hogy a hattyakat azért nem szabad etetni, mert így is lassan kinövik a tavat. NC rám sózott egy palackot, örültem, hogy én préselhetem le, neki meg nem lesz játéka, erre megmutatta, hogy a palackpréssel a kupakot külön is térdre lehet kényszeríteni. Vihogtunk egy kukán, amin egy rokkant wc-t jelző tábla volt: ebbe vajon pisilni kell vagy bio műanyagtányért is dobhatunk bele?
Miután fél óráig emlegettük, hogy tulajdonképpen éhesek vagyunk, és kéne szerezni hekket, lángost vagy valamit, többszöri noszogatásra sikerült rávenni a falkát, hogy ne csak verbálisan legyen éhes, hanem lépjen a tettek mezejére és álljon be a sorba, sőt, J. azt is elérte, hogy nézzünk messzebbre a legközelebbi hekknél, és kerüljünk inkább a kerítés túloldalára, ahol sokkal rövidebb a sor. Meg a sör. Legalábbis nálunk nem élt sokáig a citromos Gösser.
Gyakorlatilag még a sorban állva megettük a kaját, aztán visszafeküdtünk és a Csillagok háborújáról kezdtünk beszélni. 15:47-re ütemeztünk egy fürdést, ebből az lett, hogy alakzatba álltunk és egy kis kék labdával szívattuk egymást, bár az nem volt definiálva, hogy mi tulajdonképpen a feladat: megszerezni, pofán dobni vele a másikat, csoportdinamikát szemléltetni, vagy - szó szerint - ugratni a kisnövésűeket.
Egy idő után fázni kezdtem, ekkor kimentünk a partra és hideg limonádét ittunk - there is a certain logic here, Watson - aztán rájöttünk, hogy nincs az a cukrászda, aminek a nyitvatartását még elérnénk innen. Szülinapi torta tehát nem lettend (ld. Dr. Strassenfressen művét, az "1001 főbb igeidő időutazás esetére" címűt). Viszont kezdtünk megint éhesebbek lenni, mint amilyen álmosak. Ezzel az indíttatással éppen sikerült belekeveredni az éves Lada-találkozó felvonulásába, ahol meglepő módon nem láttuk Fefét, volt viszont néhány Trabi meg Wartburg.
Tűz NC-ékhez, ahol mind LEDzuhanyoztunk, rendeltünk három pizzát meg padlizsánkrémet, ezt gyakorlatilag öten felfaltuk - jobb szót nem tudok rá - miközben nem igazán értettük, hogy mitől is vagyunk éhesek. Aztán rájöttünk, hogy álmosak is vagyunk - amit szintén nem értettünk, de legalább arra lehetett kávét inni. Átadtuk a Hegyalja 2011 Birthday Edition című filmet - ja igen, lehet, hogy azért voltunk álmosak, mert előző este J-vel kb. éjfélig vertünk egyszerre négy számítógépet, mert az egyikben nem volt DVD-író, a másikon nem volt Nero, a harmadikon nem volt meg a film, a negyediken meg Jóanyám Vaterázott. (J. úgy hívja ezeket az estéket, hogy LAN-parti.)
Asszem, sikere volt a műnek, bár jó anyagból könnyű dolgozni. Ha már minden hardver és szoftver rendelkezésre áll, Shaktit be fogom izzítani minél több rendezvényen. Jó lett volna tegnap este is, elég látványos dolgokat műveltek a végtagjainkkal. Nem kell semmi pajzánra gondolni, a Vidámpark éjszakai műszakjára mentünk. Elég kegyetlen szél volt, mi meg egyből beneveztünk az Ikarusra. Ez gyakorlatilag nem annyira para: felemel jó magasra meg vízszintesen körbeforgat. Berni később panaszkodott, hogy ő félt, hogy kiesik, hát én nem is értettem, mi baja van. Mondjuk nekem humán biztonsági övem volt, csak a többiek kiabáltak, hogy lehetőleg még a földön másszak át az üresen maradt nyolcadik kabinba, mert így nem lesz jó a súlyelosztás.
Gokartozni nem voltam hajlandó, és ez jó döntésnek bizonyult, mert J. ezt is dodzsemként kezelte. Az igazi dodzsemen levetettem vele a pulóverét és magam köré tömködtem, de annyira nem volt gáz. Itt például jó lett volna kamerázni - soha nem felejtem el, ahogy Fefe mindkét középső ujját felmeresztve száguld felénk frontálisan.
A Szellemvasutat valamiért megcsinálták most olyanra, mint az Amélie-ben: élő emberek rémisztgetnek oldalról. A fiúk szerint az élmény 50-75%-át az adja, ahogy én visítok. Rekedt is vagyok még ma is.
Amúgy asszem, fejlődöm: már nem akarok bátorságpróba gyanánt felülni arra is, amitől csak hányingerem lesz, de egyáltalán nem élvezem. Szerencsére a Vidámpark együtt fejlődik velem, és egyre több olyan dolog van, ami már nem csak arra megy rá, hogy jól meghánytasson. A Flyin' Circus, a Dinoszaurusz meg a többiek meg maradjanak az ilyen S. úr féléknek, aki ahelyett, hogy besz@rna, örül, mert több lötyögést kap a pénzéért, mint mondjuk a fél méterrel magasabb Béka, aki hermetikusan beszorul a védőkorlát alá. Mi meg röhögtünk alant, hogy a Fefe fejjel lefele is beszél.