Beküldte Raya deBonel -
Olyan újévi hangulatom van. Egész éjjel fenn voltam, emberek ünnepeltek az utcán meg a parabolaantennák tövében, házibulizni voltunk a Békánál, volt bor, pezsgő, aztán mindez egyben, NC-vel enyhén ittasan kukoricát pattogtattunk a tűzhelyen ("tudtam, hogy van itt valami furcsa" - nyugtázta S. úr a mikrosütő hiányát), Hermione elbüszkélkedett az új pulcsijával, ami nyilván azért XL-es, mert alapvetően manókra számítottak vevőként (az ára is a szivárvány tövében kincstalálásra szakosodott vásárlókhoz igazodik), Fefe próbált velem értelmesen beszélni, miközben én titokban azt lestem, hogyan vehetnék fel a korláttal párhuzamos pózt némi alvás céljából, aztán mégsem aludtam, hanem a biciklitárolón tornászva bátran szembenéztem a fantasztikus Béka úrral, aki szerintem megint ellentétes hatást váltott ki, mint szeretett volna.
Nem szoktam én ilyenkor ébren lenni. Újrakezdés lebeg a levegőben, kihaltak az utcák, a nap még fel sem kelt. Ezért muszáj volt eltekernem a Lágymányosi hídig. Pont, ahogy átkerekeztem, két irodaház között bekiáltott a kohóvörös nap...
A híd felénél járhattam (és csak azért nem köszöntem rá minden járókelőre úgy, hogy "Jó reggelt, ugye milyen csodás napra virradtunk?", mert belegondoltam, hogy reagálnék, ha nekem kéne vasárnap reggel hatkor munkába caplatnom, valaki más meg teli pofával vigyorogva örömbiciklizne és ilyeneket kérdezne tőlem), amikor megpillantottam a Müpa melletti zikkuratot, amint rásüt a nap. Hát oda muszáj volt felmennem.
Nyüzsögtem, vibráltam, ahogy nemrég olvastam Philip Rothnál, szeretkeztem a saját életemmel, éreztem, hogy mennyire lebegő és bizonytalan és sokféle és kavargó minden, enyém volt a világ, de legalábbis a hajnal. Még mindig tart. Csak tudnám, hogy mitől. A falka? A barátaim? J? Az alkohol? Az ünnep? A biciklim?
Sokkal jobb lenne nyáron kezdeni az új évet. Marha kiábrándító lett volna ugyanezt mínusz 10 fokban csinálni.