Beküldte Raya deBonel -
Belegondolni is borzongató, hogy Manu ebben a pillanatban valószínűleg Bécsben van, de a fejében ott zúg Európa körülbelül minden másnapossága; két napja még Genfben volt, előtte Münchenben, és Párizsban, és Londonban, és egyáltalán, Valahol Európában (ne emlegessétek előttem azt a szemetet, rossz emléke egy nem túl dicső korszakomnak).
Szóval Manu egy baromi puccos hotel még puccosabb lakosztályában, egy hatalmas ágyban felébred, ki tudja, kivel, még az is lehet, hogy egyedül, anyaszült meztelenül odamegy az ablakhoz és lenéz, ugyanazokra az utcákra, amiken nemsokára mi fogunk tépni Roberto pici Cliójával. (Ha én marketinges lennék a Renault-nál, legalább Angliában kihasználnám Steven Hall CáPaCájának sikerét, és a Clio egyik verzióját elnevezném Scoutnak, Hollandiában meg Aamesnek. Adjuk meg a glokalizációnak, ami a glokalizációé, és gargarizáljunk, ha fáj a torkunk. Én mindig ilyen szavakat szoktam mondogatni, működik, és a torkomat is tisztítsa.)
Szóval Manu ott van, és arra készül, hogy a fejünkre döntse a Stadthallét. Igen, én is ott leszek!
Vajon gondol ő erre? Vagy elég, ha a koncert előtt elteker egyet és onnantól már minden megy magától? Szeretném azt hinni, hogy ő is élvezi ezt az egészet, nem csak a pénzért csinálja.
Ezt a bejegyzést ideiglenes és határozatlan időtartamú búcsúnak szánom: nem tudom, mennyi időm/kedvem/lehetőségem lesz írogatni. Négy napig a Monarchia ál-lampolgára leszek, egy estére pedig vad, piros körmű altermondialista. Na jó, szóval Bécsbe megyek Manu Chao koncertre. Mit megyek? Manu, JÖVÖK!!