Beküldte Raya deBonel -
Régóta van egy érzésem. Bibi megfogalmazta ezt az Emberleves (kezdő vagy prűd mensások ne olvassák el, én annak idején halálra rémültem attól, hogy már itt is ez van) című írásában, de én most nem csak szexuális értelemben értem ezt.
Van egy fazék, illetve nem is egy, hanem sok. Mindenki fő legalább egy fazékban, és a gőzben mintha derengene valamiféle átjárhatóság, önműködő merőkanalak és ilyesmi. Tehát: tegyük fel, elmegyek valaki lakására. Lakótárs cuccai ott vannak szétdobálva. Később megpillantom Lakótársat az utcán, nem is feltétlen tudja, hogy én vagyok az, lehet, hogy én is csak fényképről ismerem. De ugyanaz a póló van rajta, amit előző nap a széken láttam, ahol lehet, hogy reggelizni szokott. Én láttam a pólóját ledobva a lakásában, mások nem. Egy levesben fövünk.
Valahogy közösségek teremnek forrongó világunk rezsóján. Nagy és igazságtalan sorbaállások közben szokott még olyan akasztófahumoros, meghitt hangulat kialakulni, hogy úgy érezzük: egy a csónak, egy a babérlevél. Éreztetek már ilyet?