Beküldte Raya deBonel -
Úgy érzem magam, mint egy bűnöző, fekete sapka sildje alól pislogok ki a világba, hogy felismernek-e, meglátják-e a rajtam, hogy folyamatosan csalok, csak közben túlságosan örülök az egésznek, hogy bűntudatom legyen.
Mindennek az állapotnak az volt a kiváltó oka, hogy tegnap megkaptuk az első ösztöndíjcsekket. A szeptemberinek csak a felét, nyilván, mert 16-án jöttünk. Na de akkor mi ez a plusz 260 euró? Ja, könyv- és tananyagvásárlási támogatás, vigyázzunk rá, mert csak egyszer kapjuk. Más: csoporttárs kérdezi (szó szerint fordítom a francia nyelv aranyosan primitív logikáját): a lakhatási támogatás az az, amit levonnak az ösztöndíjból? Válasz: nem, az az, amit hozzáadunk. Szóval ezért győzködtek engem a Francia Intézetben, hogy költözzek mégis a 143 eurós "fekete ló" kollégiumba! A támogatást ugyanis az igazolt lakbér alapján számítják, de maximum 250 euró lehet.
Szóval kijöttünk az ÉGIDE-től (ez, bár jelentésében hasonlít, nem egy francia gyógyszergyár, hanem az ösztöndíjasok hátsó felét gyengéden tisztogató szervezet), és kitaláltuk, hogy iszunk egy kávét - meleg helyen, tettem hozzá, egy szál felsőben majd' megfagytam. Na de csoporttársnál nincs készpénz. Akkor menjünk előbb a bankba!
Mint aki hamis húszezressel próbál fizetni, néztem, hogy azért a fecniért adnak-e nekem valamit? Majd amikor a kiscsaj leszámolt elém 644 eurót, nem egészen ok nélkül megvidámodtam. Már sejtettem, hogy könyvek helyett inkább kulináris élvezetekre fogom költeni a plusz pénzt.
Sietve be is szereztem egy serpenyőt, egy fedeles fazekat, egy kést, egy kanalat, némi sajtot (Mimolette, Tomme), zöldséget, gyümölcsöt, fűszereket és teákat.
Továbbá felvettem a kapcsolatot a recepciónkkal (iskolaidőben majd résen kell lennem, ha el akarom érni őket), és mindjárt hét problémával találtam meg őket (folyton azt ismételgettem napközben, hogy "lyuk, hűtő, igazolás, quittance, lepedő, fűtés, csomag"). Egy részét megoldották, de például mélyhűtőm nem lesz, mert egyszerűen darabokra van esve. Előttem egy Camporeales nevű vélhetőleg spanyol vagy brazil illető lakott nálam, ezt megjegyezzük.
Délután rám jött a mászkálitisz, és csináltam pár fotót is.
"Ott lakom én, ott élek én...", a negyedik emeleten, pont a faág fölött, talán még a kék műanyag szárítókötelek is látszanak, a jobb oldali erkély az.
Villamos! Bár csak kívülről tervezem csodálni őket, de gyönyörűek! És be van füvesítve a pályák köze (teszem ezt hozzá azoknak, akik a gittegyleti listán hetekig vitatkoztak róla, hogy érdemes lenne-e).
Középstandert biciklin még nem láttam.
Sátor kilátással, avagy itt a hajléktalanok néznek ki úgy, mint otthon a tisztes negyvenesek...
Place de la République.
Az Unicum immár meghódította Galliát... a kiírás szerint ő Markos Botzaris görög szabadsághős, és nagyon okos, mert hiába áll a fején egy fél oszlopcsarnok, az orrát a víz fölött tartja.
Az Homme de fer gombája.
Chocolat (elnézést a tükröződésért)
Majd lesz olyan bejegyzés is, ahol szép házak, illetve szép egek lesznek.
Miután összevásároltam magam, itthon nekiálltam kaját csinálni. Ámde ekkor ütköztem az első nehézségbe.
Mivel nyitja ki az ember a kést?
Miután beigazolódott, hogy nem véletlenül tartok a bőröndömben manikűrkészletet (a bőrönd fóliáját pedig kulccsal nyitom), paradicsomot szeltem, megszórtam oreganóval, kakukkfűvel és bazsalikommal, reszeltem rá mindkét sajtomból, és teflonserpenyőmben (sütő nincs) meggrilleztem.
Utána Alice szólt, hogy csináljunk valamit, és elmentünk a kedvenc kocsmájába. Úgy hat oldal az itallap sörös része, és a bruschetta náluk egy kb. 30 cm hosszú "körbeszelet" kenyeret jelent. Kapaszkodjatok meg, sörkoktélt ittam, Djembe alfajban, ami kókusszal ízesített barna sört jelent. Tudjátok, itt szokás az a rémes Monaco, amivel szintén Alice ismertetett meg még Spanyolországban: sör szörppel. Hogy ezek mit meg nem isznak...
Hazaérvén még felmentem hozzá, és megnéztünk egy-egy részt a Peep Show, valamint a Little Britain című, angol beteg humorú sorozatokból. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, ezért hazajöttem (ez úgy néz ki, hogy az ember lemegy az ötödikről a déli felvonóval, aztán feljön az északi felvonóval a negyedikre, nincs máshol átjárás).
Itthon aztán kicsit a sírás irányába billent a mérleg, mert észrevettem, hogy nem ég a nagylámpa. Olvasás így kicsukva (hacsak nem szerzek olvasólámpát), mert hétvégén a recepció zárva. Úgy szeretném ugyanis megoldani, hogy mivel fogalmam sincs, hogy melyik izzó égett ki, kikötöm, hogy ha nem jót hozok el, visszavihetem, továbbá kunyerálnék egy létrát. Így is félek egy kicsit a dologtól, sajnos nem örököltem Jóapám érzékét mindahhoz, amiben áram folyik.
Ma zsúfolt napom lesz: biciklibörze, padlássöprés, fantasy-napok, Kulturális Örökség Napja... Este jelentkezem (ha ugyan nem megyek megint Alice-szal "apéro"-ra, ami az alapozás francia megfelelője).