Beküldte Raya deBonel -
Végre ehhez a filmhez is eljutottam. Nem az volt, amit vártam.
A könyvet nem olvastam, lehet, hogy ott is így működnek az emberek, hogy a találkozás pillanatában ráömlesztik a másikra teljes életbölcsességüket, de ha igen, akkor ezek csakis az "önfejlesztők" lehetnek, akiktől egyébként is menekülök. Üdítő színfoltként felbukkant az a gondolat, hogy "reggel és este meditálj, délután keress fel egy gyógyítót, de egyébként élvezd ki Balit!", de ebből is egyetlen sovánka berúgás lett, amit persze másnap megbánt a főhősnő.
A vége pedig, amikor önálló, tudatos, a fejlődés, önismeret és önelfogadás útján járó nőként szakít a pasival, akinek a szeretetére "nincs szüksége", majd a gyógyító miértjére azt feleli: "mert felborult az egyensúly", és amint a gyógyító közli vele, hogy az nem baj, lélekszakadva rohan vissza a pasihoz... szóval aki mások véleménye szerint lökdösi az életét 180 fokkal odébb, az nekem ne beszéljen önállóságról.
Ezzel együtt értem, hogy mit akartak elérni: szép tájak, finom kaják ("felszedtem öt kilót, így már 15-ös a BMI-m, jaj"), sok elvált ember, és a környezet, aki nyüstöli őket, hogy tessék megint beállni a házastársi igába. Az amerikaiak tényleg ennyire odavannak a házasságért?