Csomag

Gyerekek, ma elmesélem nektek, hogyan nem ment haza Maitai néni ingben, két mellényben, pulóverben, farmerdzsekiben és kabátban. Az úgy kezdődött, hogy nem Szibériába szólt az ösztöndíjam.

Pár napja állati szép idő van, tizenfokok, napsütés (ahogy Chris mondja szimpatikus beképzeltséggel: meghozta a napfényt Kaliforniából). Mégse tudtam felhőtlenül - hehe - élvezni, emiatt a hülye banya-ügy miatt. Ezt tetézte tegnap az, amikor ráébredtem, hogy a "nincs olyan sok, amihez több ne férne" elv azért nem minden esetben igaz. Például a nagy bőröndöm se képes mindent lenyelni, kezdetnek mindjárt azt nem, hogy karácsonyra nem őt vittem haza, hanem a kisebbet, ráadásul nem is kopottas farmerekkel és őskövület bugyikkal tömtem meg, hanem ízléses, jól eltalált (khm) ajándékokkal. Szóval most benyújtotta bosszúját: egyszerűen nem fért bele mindenem.

Itt álltam, a bőröndöt némi rugózás után lesúlyoztam annyira, hogy be tudjam csukni, de a peremfeltételként megjelölt tárgyak (szőrös kabát, második törölköző, oldalzsebes farmer, ágyneműhuzat) még kívül voltak. Nem is beszélve egy zsák szennyesről és a szekrényben maradt felsőkről. És akkor hol vannak még az én szépséges fűszereim, wasabim és kókuszos szappanom. Haj-haj. Már azon gondolkoztam, hogy a reptéren elhiszik-e, hogy a másik kabát a kezemben a barátnőmé, aki nem tudom, hova tűnhetett. Meg hogy egy szál pulóverben is mindig tikkadok a melegtől a repülőn, hát még akkor a fent említett összeállításban!

Még jó, hogy az internetet csak fele olyan lassan kötik ki, mint be (birtokba venni 30 napba tellett, lemondani 15 napos határidővel lehetett), még meg tudtam nézni, nyitva van-e szombaton a posta. Nyitva volt. Így hát ma felkerekedtem a legnagyobb zacskómmal, benne három olyan nadrág, aminek nem szakadnék bele az elvesztésébe, két pulóver, a Nagy Szakácskönyv és a botmixer (otthon megvan fénymásolva). A Corte Inglésben a szokásos kedves néni volt ott, és kihozott nekem egy akkora kartondobozt, hogy az úton még a felső végtagjaim dezintegrálódásával fenyegető súlyú csomag eltűnt benne. Hm. Hozhatok még? Persze, 14 kilóig belefér. Végül 13,3-mal adtam fel.

Így esett, hogy Maitai néni nem fog az övtáskájában melltartókat dugdosni és ez egyszer kibírom majd dühödt kis sóhaj nélkül, ha a biztonsági ellenőrzésen ki kell vennem a számítógépemet (nem mindig ragaszkodnak hozzá, így árulják el, hogy ez is csak amolyan szur(kálód)ópróba).