Beküldte Raya deBonel -
Hát, igen. Őszintén szólva régóta a fejemben volt már, hogy milyen lehet, de józanon sose mertem volna megpróbálkozni vele.
Azt mondta, rögtön utána, hogy nem írhatom meg a blogomban. Ez amolyan Mátyás királyos történet: meg is írom, nem is látszik. Csak rögzíteni akarom, milyen volt, hogy később is tudjam.
Édes, sikamlós szája van, finom és selymes. A cukrászdában történt, a vécében. Sokszor beszéltünk már róla, húztuk vele Robit, hogy ha nem nézne oda, már rég megtörtént volna. Aztán eltűnt az ajtó mögött, ahol én is voltam, és nem is mertem komolyan venni, szinte a szájába nevettem, pedig de csodálatos volt. A rúdtáncos helyen én kezdeményeztem, de előbb megkérdeztem, mit szólna hozzá. Néha úgy érzem, félénk és ártatlan, máskor pedig, hogy romlott, érett nő.
Miért érdekel, mit gondol rólam, mit gondolnak rólam akárkik? Egyszerűen szeretném, ha nem tartanának leszbikusnak. Biszexnek gondolom magam, de gyanítom, Carlos nem elég erős alibi, ha bizonyítanom kéne, mennyire szeretem a pasikat (is).