Csapat

A Külkeren most plakátoztak ki egy "befektetési formát": Adj 14 hónapot Afrikának, és meglátod, ez lesz életed legjobb befektetése!

Gondolkozom rajta, hogy belevágok. Hat hónap kiképzés Dániában, aztán hat hónap bevetés humanitárius környezetben Afrikában, aztán két hónap toborzó küldetés... sorry, még mindig a KERUB hatása alatt vagyok, de azt hiszem, van némi hasonlóság a kettő között. Az önkéntes harcosoknak mindig izgalmasabb, mint akit besoroznak, mert a rázós feladatot az kapja, aki kisebb eséllyel lázad fel.

Viszket a talpam, úgy szeretnék utazni, lehetőleg minél rázósabb körülmények között, de úgy, hogy azért lehetőleg ne haljak meg. Remélem, Fefe jövő nyáron megszervezi a török túrát, a Caminóra is eljutok egyszer, na meg fél év Afrika, a sűrűjében! Komolyan elgondolkoztam a dolgon. Végülis egészséges vagyok, angolul tudok, ha nagyon kell, franciául is, bármit meg tudok tanulni, valamennyire értek a gazdasághoz, a manipulációhoz (hasznos lehet, ha arra kell rávenni a zulu öregpapát, hogy "mossál kezet sz*rás után, a hernyótalpas mindenedet, mert megdöglesz!" Szóval szerintem ez menne nekem. Vagy legalább megtanulnám belőle, hogy ez az, ami nekem nem megy. Így elsőre mindenkinek feltűnik, hogy milyen szinten hiányzik belőlem az önzetlen segíteni akarás, nem? Bár igazából én szívesen segítek, főleg, ha nincs értelme. Tudjátok, mint a pasi, aki a tengeri csillagokat dobálja vissza a vízbe. Igaz, hogy mind a húszmillión úgyse tud segíteni, de "ennek az egynek mégsem mindegy"!

A reklám szakirányra is részben azért mentem, mert azt reméltem, az, hogy hegymászó módjára össze vagyunk kötve, majd kineveli belőlem az egészségtelen mértékű individualizmust. Hát kiderült, hogy mi tényleg "felhúzzuk egymást", csak nem olyan értelemben. Szóval mindenkinek legalább annyira megvan a saját élete, gondja-baja, mint nekem. Szemernyivel sem vagyok jobb team player, mint szeptemberben.

Azzal ámítom magam, hogy "ha csak ez lenne a dolgom", vagyis ahogy Fulghum mondja, "csiszold a botot simára"(erre már hivatkoztam, és fogok is még, egy írás, ami arról szól, hogy életed végéig aranyéleted lesz, mindent fizetnek, ha... de csak ha... tökéletesre tudsz csiszolni egy botot.)... de biztos vagyok benne, hogy azt is megunnám a végére, á, inkább a felénél. Szóval ha majd ügynökségnél fogNAK dolgozni, biztos mindenki nagyon jól be fog illeszkedni.