Chenonceau

Végre itt tartunk, a kedvencemnél!

A lélegzet eláll, olyan szép, nem? Biztos az a két hülye kajakos is így gondolja, akik a rózsaszín műanyag hajóikban szerencsétlenkednek...

Egy újabb vidám ebéd után (a bolond asztal most nem volt akkora formában, viszont hálás témánk volt: Humpty Dumpty, a pincér) bevettük a kastélyt. Audioguide-ot is akartak adni, de hamar rájöttünk, hogy ha a kétórás ebéd és a félórás "hátha eláll az eső" ácsorgás után még nekiállunk történeteket hallgatni az ikszedik királyról, akkor a csodálatos kertekbe már ki sem jutunk. Fél óra alatt rohantunk végig mindent.

Humpty Dumpty, hogy végre valaki örüljön a jöttének, hozott egy fagyitortát. Olyan sokáig tartott, mire felvágták, hogy már azt hittük, hogy a) fából volt, b) csak megmutatták, aztán felszolgálták a mellettünk ülő japánoknak. De megérte várni: a franciák fagyiban jók, nem spórolják ki a fekete maszatokat a vaníliafagyiból, ráadásul itt rebarbarát párosítottak mellé.

A vörösbor andalítóan jó volt, és itt kaptunk először sajtot a desszert előtt.

A sztori a következő: II. Henrik kisfiú korában összebarátkozott Diane de Poitiers-szel, aki az anyja udvarhölgye volt, és mellesleg húsz évvel idősebb nála. Később aztán persze egymásra találtak, és megkapta ezt a szép kastélyt Henriktől. A királyné, Medici Katalin tajtékzott, és amint a férje meghalt, kidobta Diane-t Chenonceau-ból. Ahogy a dolgozószoba kilátását elnézem, meg is tudom érteni.

Az első világháború alatt ispotály volt (ez a folyó fölött átívelő rész, ráadásul egyben a megszállás határa is), és azt ugyan feltüntették, hány embert kezeltek itt, de a halálozási rátát borítsa jótékony feledés.

Ez az öt királynő hálószobája, természetesen nem egyszerre, Medici Katalin két lányára és három menyére vonatkozik.

Érdekes volt lemenni a konyhába (eltekintve attól, hogy a hatalmas tűzhelyeken, fényes rézedényekben öröm lehet főzni), mert például eredeti csöbrök voltak a polcon, feliratokkal. A búzadarán például meglepődtem.

További tökök.

Virágok odakint...

...és odabent. Látszik, hogy női kastély: minden szobában ilyen költemények voltak.

És erre volt, a kerttel együtt, fél óránk. A shopban időm se volt mérlegelni, hogy nem akarom-e mégis megvenni a barokkosan pikáns táskalógatót (a híres C+H monogram volt rajta, melyen a törvényes házasok betűi olyan szépen összefonódnak, hogy a szeretőét adják ki), mert a lelkünkre kötötték, hogy időben érjünk a buszhoz. Ezek után még fél órát rostokoltunk, mert három audioguide-ot rajtunk kerestek.

Szóval vissza kell még jönni, esetleg egy nyári biciklitúra keretében, hogy Gitane is lássa. Na?