Centralia

Elmélyült kutatás nyomán teljesen véletlenül akadtam rá ennek a városnak a létezésére. Centralia a neve, és nem szerénytelenség azt állítani, hogy két kezemen meg tudom számolni a lakosságát (de én hiszem, hogy mindenki képes rá, talán Hook kapitánytól eltekintve). Úgy negyven-valahány éve ég alatta egy akkora adag szén, hogy úgy saccolják, még 250 évig kitart. Kicsit füstöl, meg lehet rá számítani, hogy néha beszakad a föld, egyébként tök jó hely. Az ott lakók nagy részét kisegítették, hogy el tudjanak költözni (gondolom, a szabadpiacon nem lehetett nagy kereslet az ingatlanokra...), de néhányan ott maradtak.

Ugye ebben a városban egy statisztika leközlése felér a magántitok megszüntetésével: mindenki be tudja azonosítani, ki az az 50-55 év közötti férfi, akinek műszaki végzettsége van és szokta nézni a Private Goldot. Guminőt már nem tud rendelni a szerencsétlen: 2002 óta Centraliának nincs irányítószáma. (Kicsit hasonlít ez ahhoz a szituhoz, amikor hetedikes koromban egy kéthetes kézművestáborban az első hét után közölték, hogy a bungaló, ahol laktam, papíron kiürült (rajtam kívül mindenki dezertált), legyek szíves kiköltözni.)

Namármost azt olvastam, hogy a lakók közül senki nem él a szegénységi küszöb alatt. Jó, van egy orvos és egy kocsmáros, de mit csinálnak a többiek?

Elképzelek egy ilyen helyen egy napot. Ha jó helyen van a kerted, indíthatsz úgy, mint a kis herceg: kipucolod a vulkánokat, azt is, amelyik nem füstöl, aztán sütsz rajta egy kis tojást. Hacsak nem az utolsó tyúkodat pucoltad ki előzőleg a vulkánból... (lásd még: "elszállt az utolsó tojónk", á, nem tudok orrhangon írni).

Régen azt gondoltam, tök poén lehet egy katasztrófa utáni városban bóklászni az őrizetlenül hagyott értékek között, amiket máskor soha nem adnának ki a kezükből; igenis kinyitni a vitrint az óra-ékszerben és felpróbálni azt a fülbevalót; bemenni a Tescóban a halas mögé, megnézni, adtak-e pult alól pontyot; megkeresni a házastársi béke diszkrét függönye mögé rejtett szexújságokat; és talán, de ez már tényleg csak kósza képzelgés, eltörni valamit, amit normális esetben még véletlenül is csak hosszas mentegetőzés árán tehetnék tönkre. Voltaképpen még most is ezt gondolom. De ez azért tán nem tölti ki az egyszámjegyű darab helyi lakos összes idejét. Szép dolog lehet még vigyázni a városra, lefesteni a kerítéseket és felsöpörni a járdát például, mert csak élvezetből lehet csinálni.

És nyilván mindenki tud mindenkiről mindent, nagyon jó kis közösség lehet, csak a belépési korlátja nagy. Simán hidegen hagyja őket a válság, hiszen még a felszólító leveleket sem tudják postán elküldeni nekik. Talán lakcímkártyájuk sincsen, úgyis folyton változtatni kéne, nem Napsugárút, hanem Holdvilág-árok.

Laknék-e egy ilyen helyen, és miért nem?