Beküldte Raya deBonel -
Tegnap ismét rájöttem, hogy tulajdonképpen elkényeztetett, burzsoá borsószemkirálykisasszony vagyok.
Az emberek között, képzeljétek, vannak olyanok, akik a két kicsi kezükkel effektíve létrehoznak valamit, és ezt így napi munka gyanánt. Amióta Nofrával vagyok, hallok Dolgozókról, találkozom biztonsági őrrel, portással, taxissal, boltvezetővel és egyéb Dolgozókkal, ők mesélnek a barátaikról, és azok is Dolgozók. És nekik ilyen munkájuk van, ellentétben azzal a kazalnyi fehérgallérossal, akit egyébként ismerek.
További felfedezésem, hogy akinek különböző színű részekből áll az autója, az nem azért nem festeti be, mert lusta, vagy mert rossz az ízlése, hanem mert nincs pénze rá, vagy nem érdekli annyira. Tulképp, ha az ember benne ül a járműben, már tök mindegy, milyen színű.
Az is kiderült, hogy megkaptam az Erasmust Valladolidba, minek hatására elkezdtem félni. Konkrétan attól a pillanattól, amikor először fogok egyedül szembenézni egy spanyol mosógép rejtelmeivel. Jóanyámtól részletes utasítást kell majd kérnem, mit hány fokon, egyebek.
Lehet fejet falba verni.