Beküldte Raya deBonel -
Alig férek fel a metróra, talpalatnyi hely jut nekem az ajtóhoz préselődve, egy kapaszkodó kerül a kezembe. Mellettem egy barnával vonalazott fehér tenyér lóg. Kinézek az ablakon, fülemben zene. A fekete kéz hozzám súrlódik. Véletlen. Más szögben tartom a kezemet, hogy ne hozzam zavarba. Még egy súrlódás. Hátranézek. Anélkül, hogy az arca megmozdulna, a fekete srác a bal szemével hunyorít egyet. Meglepetésemben még szemezni is elfelejtek.
A HÉV-en egy nagymama ül (még nem igazán nagymamás a külseje: a szemöldöke vastag és fekete), ölében lányunokája. A nagymama okítja: így lovagol a huszár, így a hölgy, a pap meg emígy, csámpásan. A kislány sorolja: és Mátyás király hogy? és a kocsmáros? Látszik, hogy régi játékuk ez.