Birodalmi Lélegző

Tegnap egész délelőtt egy nagyon rázós fordítással szívtam (igazából nem nyelvileg volt megerőltető, ezer ilyet csináltam, és hát mi másért lenne olyan apukám, aki mindent meg tud nevezni, amiben áram folyik, és számos olyan dolgot is, amiben nem), szóval a Word 2007-tel kínlódtam, mert egyéves használat alatt még sosem volt szükségem szövegdobozokra, horgonyokra, a képbeillesztés finomságaira és hasonlókra. Bevallom, egy ponton sírva üvöltöttem a képernyőre, és csak Kacor iránti szeretetem tartott vissza attól, hogy törni-zúzni kezdjek.

Miután nagyjából végeztem az (ide most sok, papírra (képernyőre - hogy stílszerűen legyünk) nem való szót képzeljetek) ábrákkal, elmentem megjutalmazni magam és vettem három pár cipőt.

Nem lehetett kihagyni: olyan akció volt, hogy ha két pár leárazott cipőt veszek, az olcsóbbat még a leárazáshoz képest is féláron kapom. Ebből megint képet lehet alkotni a ruhakereskedők árréseiről, pedig ez még egy olcsóbb bolt.

Szerencsém volt, mindjárt egybe beleszerettem, és pont egy 39-es volt. Aztán addig keringtem, amíg nem találtam egy alacsonyabb sarkút is (az utóbbi időben nőiesedett a cipőhasználatom, de ha netán nálam max. 5 centivel magasabb pasival szeretnék bármit is kezdeni, a 10 centis sarok nem szerencsés). Sajnos keringés közben megakadt a szemem egy szürke, tornacipő elejű magas sarkún, na de le volt árazva!

Úgyhogy ma Birodalmi Lélegzőt játszottam a Geox cipőben. Járni kevésbé lehet benne, erőt sugározni viszont annál inkább. Ma úgyis ez volt a célom. Asszem, holnap inkább a dögösségre hajtok, meg hogy meg tudjak állni a lábamon. Vagy legalább csak saját akaratomból dőljek el.