Banya

Azt hiszem, megint sikert könyvelhetek el: sikerült úgy felhúznunk a házinénit, ahogy még egyik nyomortanya-teamnek sem, pedig "20 éve laknak nálam erasmusosok, és nem ez az egyetlen lakás..."

A biztosítékot a gázszámla verte ki (kép-és szolgáltatózavar, just for the record), ami 150 euró volt két hónapra. Mutatott ugyan két másikat a szintén a tulajdonában álló lakásokból, és kábé tényleg ugyanannyi volt, de ez nekem akkor se fér bele a "ne aggódjatok miatta, háromfelé oszlanak a költségek" kategóriába (annak idején ez volt a válasza, amikor rákérdeztem a rezsi összegére). Főleg úgy nem, hogy harmadszor fáztam meg a "tökéletesen működő" fűtéssel ellátott lakásban.

Persze megint Alice-ra meg rám maradt, hogy a sarkunkra álljunk (mondjuk azt nem tudom, ki másnak engedném még, hogy ráálljon...). Alice elállta az útját, én pedig soroztam. Hogy hívjon ki egy szerelőt, mert akárhányszor is mondja el, hogy "kislányok, a víz az olyan, hogy elpárolog, és ha nincs a radiátorban víz, akkor nem lesz meleg", az nem normális, hogy hazajövünk és minden jéghideg, és ezt hetente mondjuk kétszer megteszi. Meg hogy arra ugyan nem emlékszem, hogy már járt itt az a szerelő, de arra kristálytisztán, hogy a mosógépszerelő nem 40, hanem 20 eurót kért, akármit is tetszik mondani, azon is fújtatni tetszett, szerintem ha 40 lett volna, máig nem lenne probléma a fűtéssel. És hogy nem mi törtük el a zuhany csövét direkt, és vízből sem jókedvünkben használunk hatszor annyit, mint amennyi szükséges lenne, hanem mert a víz úgy viselkedik, mint egy jókedvű lávafolyam: hirtelen annyira lehűl, hogy megdermed (tőle az ember). Be is tuszkoltuk a fürdőszobába, nézze meg, ha nem hiszi. Meg hogy nem érdekel, mikor akar beköltözni a február 16-án kezdődő félévre érkező erasmusos utódom, nekem 13-án még vizsgám van, és ez időpont előtt nem áll módomban mások bőröndjeit kerülgetni (magukat a másokat nem kerülgetném, hanem felrúgnám, de a bőrönd lehet akár kemény is).

Aztán jött még egyszer, de arra már nem figyeltem, hogy mit karattyol megint, mert épp egy hosszú, választékos kasztíliai nyelven íródott levelet fogalmaztam az itteni TO lakáskoordinátorának. Ugyanis kábé ő az egyetlen, akinek esetleg érdekében állhat, hogy nekem itt jó legyen. Voltam már nála szeptemberben, bepanaszolni, hogy érkezésem hatására a szobám ára 10 eurót ugrott "a TO tévedése miatt", és érdekes módon ezt tapasztalta Alice és Mara is, de azóta se történt semmi. Annak viszont szerettem volna, ha írásos nyoma marad, hogy nekem vizsgám és (a banyával való egyeztetés után) lefoglalt repülőjegyem van arra a február közepi időszakra, ami a házinéni számításai szerint már egybeesne a következő fejőstehén itt-tartózkodásának első hetével. Talán ő még időben le tudja ezt beszélni a tehénkékkel, amit a banyától aztán végképp nem várhatok. Még a végén nem számolhat fel nekik teljes hónapnyi lakbért.

(UPDATE: annyit felelt, hogy igen, igazam van, ha semmilyen papírt nem adtak nekünk a befizetett pénzről, akkor tényleg nincs a kezünkben bizonyíték arra, hogy bármi jogunk van a lakásban tartózkodni, és elképzelhető, hogy nem kapjuk vissza a 170 euró kauciót, de hát ő igazán sajnálja. Ja, és ha nekem vizsgám van, akkor tényleg nem kéne, hogy addig mások be akarjanak költözni! Úgy látszik, nemzeti sajátosság a mellé-email.)

Na de a legjobb nem is ez volt, hanem hogy akárhogy is lesz, 70 centet már vesztett rajtunk a banya. Mérgében itt hagyta az uzsonnáját. Erre mondom én azt, hogy "madarat tolláról, embert... kajájáról?".

Valami zöld lekvár volt benne egyébként.