Beküldte Raya deBonel -
A hétvégén úgy éreztem magam, mint Marty, a zebra a Madagaszkár 2-ben, amikor rájön, hogy szép dolog a sokszínű és toleráns falka, ahol a prédaállat legjobb barátja az oroszlán, a zsiráf pedig a víziló után epekedik, de mekkora buli beszabadulni a saját fajtája (i.e. részeges, randalírozó huszonévesek) közé egy hétvégére.
Tízkor keltünk, délben ledzsangáztunk a partra, többnyire aludtunk, néha kipróbáltuk, ki fullad meg később, focit néztünk (jobban mondva a többiek focit néztek, én vuvuzela-koncertet), visszadzsangáztunk a házba, főztünk valami stopposbarát szénhidrátbombát (az egészséges stoppolás titka a vitaminszegény táplálkozás ugyebár), megettük, aztán ittunk, végül megint ledzsangáztunk a partra telefonnal zenélni és játszóteret vandalizálni. Az egész annyiban különbözött a kamaszkori kiruccanásoktól, hogy néha már autóval mentünk, mindenkinek adtak cigit a boltban, megnéztünk még néhány Top Secret minősítésű kanbuli-videót, az öt évvel idősebb korosztály zenéjét hallgattuk, és mindenki mesélt a munkájáról.