Az újonc kerub

Új és kedvemre való gyakorlat, hogy a Libriben az ember egy egész regényt elolvashat egy fillér befizetése nélkül. Már ha vagy elég állóképes, vagy képes egyszerre olvasni és ülőhelyre lesni. Mert néha felszabadul egyik-másik, de gyorsnak kell lenni.

Tegnap olvastam ki Robert Muchamore-tól Az újonc kerubot (The Recruit). A borítója tetszett meg, nyilván a KERUB-korú (10-18) fiúközönség megfogására tervezték, két szépséges tini sziluett és egy mérges kobra van a címlapon. A történet amúgy egyszerű: egy gyerekekből álló titkosügynökséghez kerülő fiúról szól, aki egész életében azt hitte, hogy kemény, és tizenkét évesen kell rájönnie, hogy kilencéves lányok is képesek elverni.

Ez a könyv az ifjúsági regények örök betegségével küzd: minden túl könnyen történik. A srác teljesen béna, valahogy mégis mindig ő győz. Néhány üdítő ellenpélda a Darren Shan vámpírsorozat és a Harry Potter, bár a hetedik kötet vége nekem megint csak "betegnek" tűnt.

Ami a KERUB-ot, mint szervezetet illeti, nem értek egyet azzal, amit a hátsó borítón írnak, hogy ezeknek az ügynököknek nincs gyerekkoruk. Szerintem sokkal inkább van nekik, mint mondjuk egy nyolcosztályos versenyistállóba beíratott tízévesnek. Azonkívül sosem unatkoznak, és luxuskörülmények között tanulnak meg olyasmiket, ami bármelyik felnőttnek hasznára válhat. Számomra ez a szervezet akkor se negatív, ha két rossz közül még mindig egy rosszat kénytelen támogatni (pl. olajmágnások konferenciájának biztosítása a hippi terroristákkal szemben). Játszanak a kerubok is, csak épp a fegyvereik nem műanyagból vannak. És ne felejtsük el, hogy őket utcakölykökből toborozták, ha nem kerülnek be, ugyanezt játszanák, csak lehet, hogy a rossz oldalon, és sokkal kevesebb eséllyel. Szóval egybehangzok azzal a kritikussal, aki azt írta: "Ütős, vad, fordulatos - bárcsak igaz lenne!" És nézzetek naivnak, de egy ideig még el is hittem, hogy igaz.