Beküldte Raya deBonel -
Szerdán annyi történt, hogy a Béka megjegyezte a rendszergazdáról, hogy "kontextustól független konzisztenciakényszere" van, vagy nincs, ezt nem értettem pontosan.
Éjjel mentünk haza, aztán önismereti válságot tartottunk, becsomagoltunk, szőrtelenítettünk, rendszámot nyomtattunk... én két órát aludtam, Nofra annyit se.
Ezek után fél 8-kor útnak indultunk, részemről duzzadt és égő szemekkel, hogy beadjuk Nofra kis kedvencét a székesfehérvári szervizbe. Az alkalmazottak egy macskát dajkáltak, aki végül mellénk szegődött. Rosszul időzített, mert életem párja éppen elpusztított minden macska-kompatibilis kaját, de a cica rendes volt, mert annak ellenére, hogy csak biotea, almalé meg mikrós popcorn szagát érezhette, hagyta magát simogatni. Én még ilyen hangos dorombolást nem hallottam. Egy közös fotó után érzékeny búcsút vettünk tőle. Nem hiszem, hogy látjuk még az életben.
Ezután felvettük Desirée úrhölgyet az akarattyai vasútállomáson, ahová ismét "középkorú művésznő"stílusú overálljai egyikében érkezett.
Zamárdiban aztán kezdetét vette a nyaralás. Bár házigazdánk még nem volt sehol, szellemét egy cetli őrizte a konyha falán, miszerint ki "anyuék" szobájában, ki a "lemezjátszónál" fog aludni. Grillcsirkét játszottunk a parton (Nofrának hátramenetben elromlott a nyársa, úgy maradt és horkolni kezdett, ezért aztán meg is égett), lángosoztunk, aztán elmentünk megtekinteni ittlétünk célját és értelmét: a fesztivált. Rémes egyenfiú- és egyenlány-hordák baktattak szemben: ugyanaz a frizura, ugyanazok a légyszemüvegek (bezzeg amikor én beleszerettem a légyszemüvegbe, Máltáig kellett mennem érte, mert itthon még nem volt trendi), ugyanazok a vékony, sportot nem látott testek.
Este 9-ig punnyadtunk, aztán megérkeztek Mariannék, és kezdetét vette a züllés. Ahogy én így elnézem, a "tábor" végére olyan morál fog itt uralkodni, hogy ha valaki meglát egy kis kiszóródott port, egy elgurult tablettát vagy csokidarabkát, kérdezés nélkül be fogja kapni.
Természetesen idén is kihagyhatatlan volt a Mauro: rengeteg fokhagymát kentem a bruschettára, elfogyott két liter Lambrusco, és ettünk valami olasz kaját, nem igazán emlékszem.
Desirée, a pihentetésre szoruló, csonthártyagyulladásos lábával futni van. Válasz: de hát bokaszorítót visel, és csak tíz kilométert fut terepen. Ja...
Ha ez a bejegyzés kicsit Adrian Mole-osra sikerült, annak megvan a jó oka: most éppen a második részt olvasom, amit itt találtam. Nagyon entellektüel könyvtáruk van.