Beküldte Raya deBonel -
A következőkben a napok egybefolynak, akit érdekel, hogy pontosan mi mikor történt, lapozzon fel egy programfüzetet.
Pénteken vért adtam, ami tiszta átverés volt, ugyanis azt ígérték, hogy "a három napban vért adók ingyen látogathatják a Romkert rendezvényeit", oszt nem is napi karszalagot, hanem egyszer belépésre jogosító papírt adtak, hát nem azért, de ha ezt tudom, nem vártam volna két órát, és nem tettem volna ki magam annak, hogy a doktornő nem akar engedni, mert előző nap jöttem haza Horvátországból (hepatitis, júúúúj!), aztán meg azért, mert mérgemben felment a pulzusom (a vérnyomásom kivételesen felmászott 110-ig). Na mindegy, legalább itt is lesifotózhattam.
Aznap láttuk a Rabszolgaválság című előadást, amin először megdöbbentem, mert nem tudtam, hogy aktuálpolitika (Vittorio Orbitalis, Gordius Wallis meg hasonlók), de végül nagyon jókat röhögtünk. Delhusa Jointosz "Mák, mák, mák, mák..." előadása most is a fülemben cseng.
Volt sok légiós és lovak ugráltak át rajtuk (mire ezt így le tudtam fényképezni, jesszuskám!)
Felvonultunk, és rájöttem, hogy teljesen jól tudnám játszani a kommunista vezér reprezentatív feleségét, amíg csak mosolyogni meg integetni kell. Tök jó érzés volt, hogy fényképeztek az emberek meg örültek nekünk, egy pillanatra elhittem, hogy mégse szednék szét egymást egy falat kenyérért.
Este láttuk még a Kálloy-Kálid-Gáspár trió SÖR című előadását, amit én már korábban egyszer nem szerettem, de azóta felnőttem, ők meg aktualizálták, öszödi beszéddel, valóságshowkkal meg amivel kell. Akkora tömeg volt, hogy fentre, a korláthoz szorultunk, de aztán oda is hoztak padot. Na meg persze szertefoszlott az illúzióm, hogy az emberek nem szednék szét egymást.