Aug. 20.

Azért halogatom a Savariáról szóló beszámolót, mert olyan nehéz írni róla. Még mindig a hatása alatt vagyok, szoktam például gladiátorokkal álmodni (ami utoljára 2000-ben fordult elő velem, amikor Maximus Decimus Meridius volt a képzeletbeli legjobb barátom).

Először is: ez egy barátságos fesztivál. Igazi lokálpatrióta buli, Szombathely apraja-nagyja kint van, ritkaság a bunkópesti (főleg ha olajzöld reneszánsz bársonyruhát visel). Viszonylag olcsó a kürtőskalács, 150 Ft-ért lehet promóciós vizet venni és sokkal emberibb ára van a kézműves cuccoknak is (szinte már a realitást közelíti). Mindjárt első nap beújítottunk egy tűzzománc ékszerkészletet a ruhámhoz illő zöldben és megkóstoltuk a királyi marcipánt. De vettünk még Savaria-cd-t, esernyőt, öntöttünk ólommacskát, Nofra felszerelkezett egy dísztőrrel, ettünk (négy nap alatt) töki pompost, kürtőskalácsot, csülköt, kenyérlángost, patrícius- és légiós húsos lepényt és tócsnit, meg fagyit (mangófagyi! 120 Ft-ért! vidéken!), és kóstoltunk házi szörpöt jégkockával.

Mindjárt az első este Tüzes játék volt, ugyan kijavítottak, hogy nem tűzi-, de azért volt az is, méghozzá jobb, mint a pesti. Ugyan hol tud az ember alája ülni az elpukkanó színes szikráknak Pesten? Volt is tülekedés, szerencsénkre elsőként jutottunk be, tök jó helyünk volt, még pont nem égették le a hajunkat a gázlángok.

Itt is a később sokszor felbukkant Artistica Anam Cara ügyetlenkedett (nem tehetek róla, de klasszikafilológiai és spanyol nyelvi ismereteim kizárólag illetlenségekkel tudják dekódolni ennek a német csoportnak a nevét). Részben azért, mert a kommentár magyarul volt, ők meg nem tudták, hol kéne tartani a koreográfiában.

Három mesét adtak elő, mindegyik a kenyérről szólt. Az első az, amikor a furfangos kenyér úgy üldözi el a háztól az ördögöt, akinek a szegény ember odaígérte születendő gyermekét, hogy elmeséli, mi mindenen ment keresztül, mire cipó lett. A második Mátyás királyról mesélt, aki addig csesztette a szakácsát, hogy csináljon már neki valami újat, amíg az rájött, hogy a kenyér az, amit a király még sose evett. A harmadik pedig a molnárlegény pokoljárásáról szól, aki eladta a malom titkát az ördögnek cserébe egy lány meghódításáért, aztán mehetett le rendet csinálni.

Egy lány nagyon megragadta a fantáziámat: ő volt az egyetlen nő, aki főszerepet tudott kivívni magának a bandában. Volt valami magabiztos, titokzatos kisugárzása.

Első este nagyon más nem történt, de így is elmúlt egy, mire beestünk kényelmes ágyainkba. Jó kis szoba volt, virág volt festve a falra meg minden. Lépcsője is volt.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio