Beküldte Raya deBonel -
Ma megint csatáztam egy pókkal. Na jó, túszul ejtettem.
Egy hatalmas, ötcentis, fekete példányról van szó. Egyedül lévén a házban, nem reagálhattam szokásos sikolyommal: "JÁÁÁÁÁJ! MAMA, SEGÍTS!", illetve reagálhattam, de nem sok eredménnyel. Dilemma:
-vagy valamilyen eszközzel kontaktust teremtek önvalóm és a Pók (ennél a pontnál már kezdtem tisztelni a nagybetűs lelkierejét, ezt az ősi, könyörtelen konvisztádorszellemet, amely patikatiszta házunk konyhájába hozta őt) között, ezáltal viszont végleg megszabadulhatok tőle,
-vagy pusztán egy felsőbbrendű pillantásával jelzem, hogy "látlak, meg is tudnálak ölni, de nem szerzem meg neked azt az örömet, hogy felmenjen a pulzusom miattad", ámde ekkor a Pók velem egy fedél alatt marad, sőt, kedvére közlekedik (arra végképp nem voltam hajlandó, hogy terelőpályát építsek neki), ilyetén módon a gravitációnak ellent mászva bármikor felbukkanhat mellettem, vagy (ebbe ott és akkor bele se mertem gondolni) RAJTAM. Hát nem. Nem kényszerítesz döntésre, te Pók.
Magától értetődően egy harmadik utat választottam. Szülőanyjának sűrű emlegetése közepette (szakadatlanul tisztelvén a Pókot, mindössze önvalóm harci bátorságának felkeltésére szolgált, melynek során kitértem arra, hogy nyolc, páronként széttárható lába révén (szaftos legyeket) jövedelmező lehetett számára a legősibb mesterség) és a Pókot folyamatosan szemmel tartva elővettem egy Party vajkrémes dobozt, majd halált megvető bátorsággal megközelítettem a Pókot és kockáztatva, hogy belém harap, messziről rádobtam kérlelhetetlen határozottsággal rádöngöltem a Csapdát a pókra. Immáron nem megbecsült ellenfél volt, csupán leigázott túsz. Tiszteletem a Csapdára fókuszálódik, reményem az ő kitartása. Csak amíg Jóanyám hazaér. Ha addig esetleg el kéne mennem, hagyok majd neki egy cédulkát: "A doboz alatt egy pók van. Csak óvatosan!"
Akik szerint ez kimeríti az állatkínzás fogalmát, azok 1. még nem hallottak Arachnofóbiáról, így, nagy betűvel, 2. tekintsék fikciónak a fentieket. Noha Mi, Pókréműek (ez a Pókok Rémének ellentéte), tudjuk, hogy ez csakis a véres(re röhögős) valóság lehet.