Beküldte Raya deBonel -
Szerettem volna elmenni a felvonulásra meg az egész mindenre, de közbejött a workshop, amit azért vártam nagyon, mert végre megtanulhatok egy teljes koreográfiát. Aha, hittem én. Maya nagyon fantáziadús, kis túlzással nincs két egyforma mozdulat a négy és fél perc alatt. Ez volt a zene:
Na, és ezek után, amikor az agyam már egyetlen "arabeszket", "söprést" és "tevét" se lett volna képes hozzáilleszteni a kombinációhoz, akkor jött el az a perc, hogy Törülközőnap van és menni kéne valahová. A Fefe már úgyis jelezte, hogy ők mennek a Tündérgyárba, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk.
Tök jó volt végre embereket látni törülközővel a nyakukban, az egész városban egyvalaki volt, akivel "felismertük egymást". Lehet, hogy titokban szeretnék egy szektához tartozni, akik valami hasonló jelről tudják, hogy mi van? A hal a kocsin már nem menő, egy félművelt exkeresztény (mint én) is tudja, mit jelent. A Mensa régi kitűzője, a LYMP (kis sárga térképjelölő) már jobban közelít ehhez, de szeretett gittegyletem legfőbb törekvése jelenleg az, hogy minél ismertebb legyen, és minél kevésbé mutatkozzon annak a zárt, sznob elitnek, amilyennek én valójában szeretnék a tagja lenni. Na de Woody Allen azért mindig visszaránt a földre: "Nem lennék egy olyan klub tagja, amelyik engem is felvenne".
Lehetett kapni Pángalaktikus Gégepukkasztót, de ahogy hallottam, gin, dinnyelé és energiaital keveréke volt, így inkább egy fröccs mellett döntöttem. Ettől is kicsit becsápoltam, mivel egész nap alig ettem, inni meg egyáltalán nem. Azért annyira nem csokiztam be, hogy a többiekkel együtt égő áldozatot mutassak be sajtostallérból, de a zuhany alatt végig a fizikusindulót ("Részecske vagyok vagy hullám? Élek-e vagy ez a hullám...") énekeltem, tekintve, hogy nyilvánosan nem tehetem, mégiscsak bölcsész vagyok.