Beküldte Raya deBonel -
Ma van jó ideig az utolsó nap, hogy a fennálló dátumot a fenti számokból ki lehet rakni, úgyhogy ez jó ürügyet szolgáltat arra, hogy egyben letudjam tárgyaljam részletesen és alapos mérlegelés után az elmúlt napok nem túl számos eseményét.
31-e (amit még pont nem lehet kirakni, de az utózmányok megértéséhez nélkülözhetetlen) rohangálósra sikeredett: reggel mozi és Faithless-jegyvásárlás Desirée-vel (megállapítottuk, hogy Johnny Depp Az utazóban kövér és uncsi, de remélhetőleg a PotC4-re összeszedi magát, illetve másnap éjjel Maxi Jazz énekelt a hálószobámban), aztán hazarohanás, ebéd, sajtos-sütés, készülődés, aztán kocsiba, és irány Asma (nem tudom, mennyire ciki, ha az ember nagyon menő, nagyon nagylány, és az anyukája viszi bulizni?).
Szolid alkoholizálás mellett betűkirakóst játszottunk, megnéztünk egy fél Souleatert, és vártuk, hogy befussanak a fokozatosan morzsolódó buli résztvevői (eredetileg egy harmincfős bulit terveztünk, ehhez képest fényponton voltunk öten), akik aztán csendben el is szivárogtak.
Az éjfélt aztán egy rakás animerajongó, válogatott lúzer és lolli-kurva társaságában töltöttük Asmával, ők pálinkáztak, mi cidre-eztünk, három óra alatt játszottunk le egy kiegészítők nélküli Catant, aztán hazaindultunk. A levegőben pici szikrák jelezték, hogy láthatatlan hó esik. Az egyik pattanásos informatikahuszár elkísért a buszmegállóig. Pont minden lámpa kizöldült nekünk, amire kísérőnk közölte, hogy ott a gomb a zsebében. Addigra már nagyon bennem volt a citromdzsinn, és nem álltam meg, hogy ne tegyek említést arról a nagyon érdekes naplóról, amit még régen olvastam, és amelynek főszereplője szintén azt gondolta, hogy a lámpák az ő koncentrálásától váltanak zöldre. Egyébként skizofrén volt.
Valahogy lekerült most rólam a nyomás, hogy szilveszter az év legnagyobb bulija, sőt, egyáltalán buli kell, hogy legyen. Annyi a lényeg, amit szeretnék is mindig így csinálni, hogy tudjam, mikor van éjfél, lehetőleg még vissza is számoljak előtte. És most először komolyan tettem is fogadalmat.
Asmánál még megnéztük a Derült égből fasírtot, mert egyikünk se volt álmos, illetve aztán kiderült, hogy Asma mégis, de igyekeztem csöndben besompolyogni az ágyba. Elsején papataxival jöttünk el, és innentől kezdődött egy átlagos hétvége. Még mindig tart.