Írország

A búcsú fájdalmas volt... főleg Rustytól, a szemlátomást Duracell-lel működő Jack Russell terriertől (vö. Dió). Útközben betértem, na jó, visszamentem a Bunratty-kastélyhoz, amihez előző nap nem volt kanalam. Ez egy vár és skanzen in one, de abból elég full extrás. Komplett falut hoztak ide, a megfelelő boltokban szuvenírekkel (pl. fazekasműhely, moherpulcsi, és persze kocsma). De van templom, két malom, orvos, iskola, vándorcigányok kocsijai és hozzájuk illő lovak. 

A második nap azzal indult, hogy vadásszak egy buszt a reptérre, hogy felvegyem a bérautót (volt egy kis félrekommunikálás a telephelyekkel, mármint hogy ők azt mondták, hogy vannak ott, ahol nem voltak, de lehetett volna, csak nem annyiért). 

Elhatároztam, hogy ha már nem kényeztettek el munkával az elmúlt héten (little did I know...), elutazom. Vagy Írországot, vagy Izlandot néztem ki, úgy gondoltam, ez két olyan ország, ahol akkor is jó fényképek készülnek, ha csak kattintgatok. Izland lehet, hogy sokkal jobban összejön szeptemberben, ezért maradt Írország, ahol 15 évesen voltam 2 hetet, és azóta szeretnék visszamenni. Ráadásul ez egyszer jól jártam a Ryan menetrendjével: korán indult, későn jött.