Pofára esés... pedig most nem jártunk jégen

Szóval a mai délutánt NFF-fel töltöttem, vele voltam az autókiállításon is. Szépen viselkedett: megetetett, megitatott... hajjaj, itatott volna még jobban is, ha nem alszom el a kocsijában ülve. Így megkaptam a bort itthoni feldolgozás céljából.

Csakhogy "véletlenül" megemlítette, hogy ha fáradt vagyok, inkább hazavisz, és ő sem alszik itt, hanem a... baráthmmmgrhmmm. Tessék? Igen, a barátnőjénél. Hmm. Ez nemhogy más megvilágításba helyezi a dolgokat, ez egy istenverte REFLEKTOR! Még ő csodálkozott rajta, hogy ezek után már én is haza akarok menni.

To depart from the norm

Írok tovább, bár minek, ha egyszer minden olvasóm partizánként kúszik a sorok között, nehogy észrevegyék, ahelyett, hogy rendesen kommentelne?

Az első nap Carlos nélkül. Mondhatni, nem volt szörnyű. Nem volt felszabadult. Nem volt semmilyen. A kocsiban próbáltam élesztgetni a "Born to be wild"-érzést (dögös zene, lehúzott ablak, totális flow-élmény), de Manu Chao ma nem vált be, egyszerűen túl szegényesnek tűnt a zenéje. Biztos a tegnapi film az oka.

Október tizenharmadika hiteles története

Tegnap volt Carlos szülinapja. Most már elárulhatom, mit kapott: egy cd-t csináltam neki a kedvenc számaival, meg egy pólót mintáztattam. Ő meg cserébe fejedelmien gondoskodott rólam: elvitt levegőzni a Várba, elvitt a Mammutba nézni a kicsi autókat meg a szép felhőket a Gloria Jean's Caféból, és...hüpp...elérzékenyültem... csak aztán megéheztem, és akkor a romantika egy időre hátrébb sorolódott.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio