Burgos

Elhatároztuk Alice-szal, hogy felfedezzük provinciánkat. Két város ugrott be kapásból: Burgos és León. Burgosban csak templomok vannak, viszont Leónban a nagy szám megint egy Gaudí-épület, abból meg - bocsánat - láttam most eleget. Camino mindkét helyen van, viszont... végül Alice-ra bíztam, aminek persze hogy az lett a vége, hogy reggel 7-re vette a vonatjegyet, "érted, csak hogy a pénztárcád kíméljem..."

Burgosban semmi nincs nyitva 10 előtt, de mire erre rájöttünk és betelepedtünk egy kávézóba, több mint egy órát ténferegtünk a fagyos szélben és a szemerkélő hóesésben (akkor nem tudtam őszintén rámondani, de már ezért megérte odamenni, meg hát felolvadni ráérek még). Szem-léletes ez a kifejezés, mert tényleg a szemünkbe erkélt a francos, vágytam egy síszemüvegre (nem, nem, már van olyanom, ellenben Salman Rushdie regényei jöhetnek, kivéve a Szégyen és Az éjfél gyermekei, mert az már megvan, kösz). Élveztem, hogy végre egyszerre vehetem fel a sapka-sál-kesztyű együttesemet (spanyolul juego, ugyanaz a szó játékot is jelent, és ez valamiért megint csak tetszik), még ha az indokot a 0 fok körüli hőmérséklet szolgáltatta is...

Egy rövid olvadási periódus (tea, illetve... ööö, amit Alice rendelt (Colacao con napolitana de crema), azt nem lehet magyarul mondani, mondjuk, hogy filteres kakaó, és fantáziátlan croissant, értsd téglatest alakú és vaníliapuding van benne, mondhatom, se íze, se bűze) után először a katedrálist néztük meg. Világörökség meg minden, ami nem szokott meghatni, de valamiért ez az izé templom létére megfogott.

Talán mert árad belőle az a mentalitás, amit a brosúra (mankóim s emlékeim ezek, ki győzi fejben tartani, mi mindent látott?) végére írtak fejeznek ki legjobban: "Kedves barátunk! Reméljük, szívedet megérintették azok a keresztény értékek, amelyeket ez a templom jelképez. Amit láttál, az egyszerre művészeti, kulturális és vallási élmény, hívők és művészek közös munkájának köszönheted. Kívánjuk, hogy boldogan térj haza és hamarosan látogass el ide ismét. Köszönjük megtisztelő látogatásodat!" Pedig nem is húztak le annyival, hogy azért már nyalni kéne.

"Jaj, de giccses!" - fintorgott Alice.

Szerintem inkább ez giccses.

Az olvasás öl.

Micsoda fejetlenség!

"Lopakodó 1, jelentkezz!" - avagy angyalkommandó.

A következő állomás a Caja de Burgos által finanszírozott ötszintes kortárs múzeum (!!!) volt. Itt nem szokatlan, hogy mindenféle pénzintézetek ilyesmiket vegyenek pártfogásukba, ráadásul a látogatóknak ingyenes. Mi még egy tárlatvezetést is kifogtunk. Így még az egyébként dühítően értelmetlen installációk is kezdtek koncepcióvá összeállni. Mintegy beleláttunk a művész fejébe (idegenvezetőnk még azt is tudta, látta-e Jaume Plensa a katedrálisban Jessze vesszejét, mielőtt megcsinálta beltéri ültetőprojektjét!), érdekes volt. Fotózni sajnos nem lehetett, de szerencsére az említett úr kipofátlankodott az utcára is egy művével, hát azt rongyosra fényképeztük.

  Nappal

Éjszaka

Még egy kiállítás volt elég komoly ahhoz, hogy gondolkodjak rajta. Arra jutottam, hogy bizonyos művészeknek még a látszólag összevissza/ronda/értelmetlen műveiből is süt a harmónia, hogy tudja, mit akar, hogy jól érzi magát, miközben alkot. Na hát Julia Oschatz nem ez a fajta művész. Összehozott egy teremnyi idegen bolygót egy nyuszifejű, szürke, szánalmas, alkoholista lénnyel (Wesen névre hallgat), aki hol Holdról ugrál le Holdra, hol műtakonnyal fújkálja össze magát, hol taj csi-zik a villámló háttér előtt. Nyomasztó feketék, szürkék. De most már legalább értem, hogy mit akart mondani. Marha nehéz kijutni a lakatlan szigetről, ha a film mindig újra és újra az elejéről indul.

Láttunk még egy elég kreatív dolgot. Témák: repülőgép, akasztott ember, Batman stb. Anyaga: lőtt seb emberi bőrön. Sajnos Alice nem bírja a vért, úgyhogy csak úgy spricceltünk (bocs) kifelé.

Aztán pedig a nap fénypontja na ez így elég szánalmas, szóval ettünk. De olyat, hogy megszólalt. Legalábbis az enyém, Alice beérte egy hamburgerrel, amelyik legfeljebb ha szörcsögött (kicsit megszaladt a ketchup), de állítólag finom volt. Én menüt kértem: gombakrémet (kérdeztem, hogy ez leves-e, azt mondták, nem, krém), halat halszósszal (spanyolul ez se hangzik ilyen hülyén, úgy mondják, hogy amerikai szósz) meg desszert is tartozott hozzá.

Ez a gombás izé külön bekezdést érdemel. Ezt az Úristen is felírná receptre, azoknak, kik hidegben néznek várost és nagyon szépen kérik: meleg, rezgős, akár egy puding, gondolom, tele tejszínnel, tetején helyre gombaszeletek lebegnek,  kiegyensúlyozottan pici darabka fokhagymák közé bújva.

A pirított kiflikarika nem bírta addig, amíg a fénykép elkészült. Ezzel már tele lettem, és még várt két fogás, ajaj.

A hal szerencsére pici volt, viszont finom. A szószban volt két darab garnéla. Desszertnek pedig joghurtos mousse-t kértem, ami megint zseniális volt, barackdzsemmel kipárnázva. Mmmm... Ekkorra már biztos voltam az ízlelésemben: az éhhalál közvetlen veszélye ugyanis már elmúlt. A téma mégis ottmaradt valahogy a levegőben: a lélekvándorlásról, a túlvilágról meg effélékről beszélgettünk.

Utána jött a kopp: meg akartuk nézni a monostort, de fél órát a franc fog sétálni ebben az ítéletidőben, a busz meg 61 perc múlva jött volna (komolyan!). A szieszta miatt (nem mi csináljuk, hanem az ország, ezért aztán muszájból mink is) nem értünk volna vissza a vonat indulásáig. Így erről lemondtunk, az is szép keresztényi cselekedet. A vár romjai (amit a franciák állítottak elő robbantás útján, bár Alice ezt tagadta, mondván, a francia feliratot graffity borítja, a többi meg rossz fordítás.... blabla) zárva voltak, akkora szél volt, hogy majd' lefújt minket a hegyről, de amúgy is kedvünk volt inkább zárt helyre menni.

Megkerestük azért a kagylós útvonalat, becsületből végignéztük a szegény megszállt Spanyolország emlékére összegyűjtött francia bevásárlócetliket egy diadalív második emeletén, végigfutottuk a Szent Domonkos hatvanhétféle ábrázolását a helyi múzeumban, majd azon kaptuk magunkat, hogy a piacra már nem is maradt időnk bemenni. Pedig reggel még nem tudtuk, hogyan fogjuk eltölteni ezt a 10 órát...

Budapestről Burgos felé.

Légy hű magadhoz!

Ketten az utcán.

Burgos by night.

 Ő is megfagyott a nagy hidegben... szerencsére mellette árult egy melegebb vérű is.