Beküldte Raya deBonel -
A kielégülés késleltetése
Az akváriumokat én - szögezzük le - szeretem, ha az otthoni példány takarításával nem is nagyon vesződöm. Továbbá eddig nem hittem benne, hogy még le tudnak nyűgözni. Úgy értem, életemben háromszor volt eddig olyan érzésem, hogy "hűűű... aszta, basszus". Az Eiffel-torony tetején, a versailles-i palota kertjében és az Orangerie-ben, André Derain festményei hatására. Barcelona megduplázta ezt a számot. Az Akvárium volt az egyik ilyen élmény.
Noha eleinte nem úgy nézett ki, hogy valaha is látni fogom. Volt, aki akart menni, volt, aki nem, és mindig volt valami kulturálisabb és/vagy olcsóbb. Az utolsó délutánra maradt, és csak ketten jöttek velem...
No de vastagon megérte. Pingvint például még sose láttam ilyen közelről.
Sárga sárkány sellők sálján, sások sus... jó, abbahagytam.
Szerintem itt valaki valamit elcseszett. Nem kicsit, nagyon. De hát a természetes kiválasztódás...
Lópatkó, vagy mi a rák. Szerencsét is hoz, mégis ilyen szeretetéhes. Jaj, forduljál már ide és puszilgassál meg. Nekem ne mondd, hogy fáj a fejed, mert nincs is.
Ba-ba-ba-baaaam, fogd meg a farkát és ha nem úszik, megdöglik. He-he.