Beküldte Raya deBonel -
Lepanto utcai anarchoszindikalista közösségünk gyönyörűen modellezte az intézményesüléssel együtt járó problémákat.
Az alapkonfliktus az volt, hogy a közösség egy tagja (Alice) szignifikánsan nagyobb tisztaságigénnyel bír, mint a többiek, viszont az önérzete még ennél is magasabb szintű. Magyarán derogál neki, hogy "akit előbb kezd el zavarni a kosz" alapon mindig ő takarítson.
Huncut kis mosollyal mutatta, hogy összeállított egy "takarítási tervet", melyben három feladat forog hetente. Kibírtam, hogy ne mutassak rá a szexuális élet minősége és a háziasszonyi teendők végzésére való hajlandóság közötti inverz függvényre.
(Szerintem mondjuk a szemét levitele egyáltalán nincs arányban a fürdőszoba-ganajozással, sem nehézségét, sem a művelet során érintkezésbe kerülő undort keltő anyagokat figyelembe véve (az extrém eseteket, lásd döglött galamb, most hagyjuk figyelmen kívül).) Mindegy, suffer fools gladly.
Azt azonban már megvétóztam, hogy a hűtőszekrény ajtajára rögzítsük a beosztást, mint az alsó tagozatban, hogy ki a napos. Könyörgöm, miért kellene minden alkalommal, amikor kajáért megyek, az orrom alá dörgölni, hogy jövő héten én nyalom fel a konyhát?
A bajom az egésszel az, hogy ha így kiosztják a feladatokat, akkor az automatikusan lokális maximumnak minősül. Magyarul senki nem fog többet csinálni, mint ami oda van neki írva. Ugyanez szokott történni a jobb forradalmak után is. Meg a gittegylet is itt tart most: vagy ától cettig leparaméterezik, hogy melyik elnökségi, bizottsági meg egyéb mazochista tagnak mi a pontos feladata, vagy csinálja mindenki tovább úgy, mint eddig, csak lesznek, akik szerint többet kéne ennél. Persze ezt megfelelő szabályozás híján nem lehet egy önkéntes szemébe vágni.
Én például, ha épp eszembe jutott, levittem a szemetet, sőt, előfordult olyan is, hogy hipp-hopp feltöröltem a padlót. Hát ilyen mostantól nem lesz (ma is teljes lelki nyugalommal tettem félre, majd vissza a szemetes zsákokat, amit Marának kéne levinnie). Kőszívem van. En nem vagyok boldogtalanabb egy koszos lakásban sem. Vagyis nem a koszos lakás miatt vagyok boldogtalan.