Beküldte Raya deBonel -
Pénteken életem első meglepetés szülinapi buliján vettem részt. Nem úgy, az enyém márciusban van. Reggel kaptam a fülest, hogy az egyik T a három közül hamarosan esedékes, és legyek szíves 9-re megjelenni, ugyanis az ünnepeltet fél tízig viszik elterelő sétára.
Mi a fenét lehet ajándékba vinni egy negyedszázados programozónak? Nekem is pontosan akkora abszolút nulla volt a fejemben, mint a tisztelt olvasónak, totális lefagyás. És akkor reboot, bemelegítés, arra jutottam, hogy tortát sütök. Ilyet se csináltam még, de valamikor el kell kezdeni.
Háziasszonnyá válásom folyamatának legújabb lépcsője (szerintem ez már komoly!), hogy regisztráltam magam a mindmegette.hu-n. Tortarecept az volt ott rengeteg, de mivel itt egyrészt nehezen (inkább, hogy messze) lehet kapni kókuszreszeléket, rumaromát, meggybefőttet, továbbá nekem felszereltség híján a "verjük kemény habbá a tojásfehérjét/tejszínt" akadályt jelent, más szempontok szerint döntöttem. Azt választottam, amelynek az aljára beküldője odaillesztett egy bátorító megjegyzést: "nagyon egyszerű, szinte el sem lehet rontani". Tiszta "DON'T PANIC", Galaxis Útikalauz.
No, szóval galaktikus almatortát csináltam. Tortaformám se volt, találtam viszont helyes kis fólia pitesütőket. Ahogy belekanalaztam a tésztát, elég nevetségesen nézett ki: talán a harmadáig ért. Szerencsére beleszámították az almaréteget a tetejére, meg a sütőben is nőtt kicsit, úgyhogy végül nem lötyögött. Szívesen lefényképeztem volna, de... (hiúság, háziasszony a neved!) alighogy megneszeltem, hogy valaki késsel a kezében távozott a konyhából, már csak az utolsó szeletet tudtam megkaparintani, hogy legalább megkóstoljam.
Most nem azért, de volt még egy torta, a kollektív tudatalatti jegyében az is almás, csak azon margaréták is voltak meg, meg ha már csokibevonat nem jutott, akkor fél centi szén a tetején. Ez a készítmény arra a sajnálatos szerepre ítéltetett, amit minden házibulin be kell tölteni: a post-bibendum falatkákéra (a továbbiakban: pbf). Ez azt jelenti, hogy amikor a buli már túlhaladt a csúcspontján, az alkohol legnagyobb részt már odabent bontja az idegsejteket, aki el akart surranni kettesével (kedvesével?) egy nyugalmasabb zugba, már megtette, na, olyankor a pillanatnyilag unott bulizó körbenéz: mit vegyek a számba? Erre valóak a megmaradt tojáskrémes szendvicsek, a nehezen nyíló pisztáciák, a letört fejű Pom-Bär macik, na és az a süti, amiről menet közben mindenki rájött, hogy csakis a pbf szerepében állhatja meg a helyét. Ez valami rejtélyes folyamat egyébként, hiszen nyilvánosan senki nem szólja le az ilyeneket, elvileg mindenkinek külön meg kellene kóstolnia ahhoz, hogy tudja az igazságot, azzal meg már el is fogyna. Valahogy a nép mégis tudja. Common sense, én mondom.
Elszakadva a táplálkozás témakörétől: a meglepetés sikerült, annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban érkezők figyelmeztettek, hogy halkabban, mert az utcára hallatszik a szilveszteri trombiták harsogása, a nyitott ajtóban pedig az ünnepelt után úgy három perccel megjelent az agyvérzésen (már korábban) túlesett felső szomszéd, hogy ugyan ne ordítsunk már többször "Cumpleanos felíz"-t, mert kihívja a rendőrséget. Nagy csalódásomra nem tette meg (még sose voltam olyan buliban, ahol, bár nem biztos, hogy az élmény megér 90 eurót).
Vettek egy nagy spanyol zászlót, amit mindenki aláírt. Gondolom, hülyén nézett volna ki rajta csak 10 aláírás, ezért kellett 30+ embert meghívni egy olyan lakásba, ahol a két, emberi tartózkodásra alkalmas helyiség egy átlagos méretű nappali, meg egy kicsi konyha (nem számítva a fürdőszobát és a hűtőszekrény 3 m2 -es birodalmát). Mondtam már, hogy nem bírom azokat az embereket, akiknek nem elég hosszú a neve, ezért még az országukat is odaírják??
A hűtőszekrényt különben muszáj külön is megemlítenem. Sose gondoltam, hogy a nemek közti különbségek itt is ennyire szembetűnőek. Ugye, mik vannak a mi hűtőnkben? Tej, sajt, joghurt, zöldség, gyümölcs, vákuumcsomagolt tortilla és felvágott, pár üveg sidra. Mi van ott, ahol három fiú lakik? A két felső polc tele 12 centes csokipudingokkal, a mélyhűtő tele fagyasztott pizzával, a hűtő teteje sörtől roskadozik.
Ezen a bulin is voltak telepített spanyolok, akik megismertették velünk a rumos KAS (körülbelül egyenlő Fanta), illetve a Becherovkára emlékeztető gyógynövénylikőr rejtelmeit, továbbá lassan és tagoltan elmesélték a naivan csodálkozó Alice-nak, honnan ered a mostani válság. Bölcsész a szentem, fordító... Én meg vigyorogtam közben, ugyanis a subprime mortgage crisis nekem pont a tolmácsórákon jött már ki a fülemen is, állandóan ilyen témájú beszédeket fordítottunk. Úgyhogy önhibámon kívül képzett vagyok a témában.
Éjjel kettőkor persze az egész bagázs felkerekedett, hogy meghódítsa Valladolid éjszakai életét. Én haboztam, hogy menjek-e, de amikor a kritikus pontnál (= az a zebra, ahol ők nem mennek át, de nekem a haza arra van) az egyik enyhén ittas holland taszigálni kezdett, megkeményedett bennem a NANE-féle női öntudat, és rém határozottan átkeltem. Másnap meg mindenem fájt, émelyegtem, minden bajom volt. Biztos egy csomó feldolgozatlan táncolnivalóm maradt...