Beküldte Raya deBonel -
A késésre való hajlam az iskola közelségével mit sem csökken. Sőt. Ugyan általában a 45 percet lőttem be magamnak reggelire (megsütötte, megette, hehehe), készülődésre, táska tartalmának frissítésére, de ebbe nem számítottam bele a kölcsön-pendrive megszerzését lakótárstól, provokatív reggeli prezentációm utolsó átfutását és a frissen főtt török tea üvegformátumba konvertálását…
…szóval öt perc késésben, fénysebességgel suhantam ki lakásunk ajtaján, vörös csík a relativitás jegyében karcsúvá préselődve…
…és még a rohadt cipőfűző is szivat, a nyílt utcán lazul ki… és ezen, hogy cipőfűző, megint mosolyognom kell, nem vagyok képes stresszelni…
Viszont erről az egyetemről nem lehet elkésni. Még mindig nem szoktam bele ebbe a boldogságos lazaságba. Rohantam. Meglett ennek is a böjtje. Ahogy Demci mondta: rohanás-kapkodás, kész a baleset. Erint érte a csapás, vagyis a halászati kényszerleszállás. Óriási hangja volt, felszisszent a terem.
Rémülten nyitom ki, látható sérülés nincs, belső sérülések nyoma után kutatok, bejön a jelszókérő, gépelem a jelszót, nem jó. Ekkor veszem észre, hogy 6-tól fölfelé a számbillentyűkre nem reagál, illetve a hetesre azt hiszi, hogy Home, és a többire nem reagál…
Pánik. Bár meg nem történtté tudnám tenni azt a percet. Mi a fenének kellett elhozni a laptopomat? Miért nem bíztam magam Alice pendrive-jára? Mama, segíts! Illetve az informatikai kompetenciát is számításba véve Szíveeem!
Jó az öreg a háznál. Magamtól eszembe nem jutott volna az akksi eltávolításával próbálkozni (főleg, mivel eddig azt sem tudtam, hol van). De sikerült. Erin megúszta. Naná, hiszen Phoenix Technologies.