Beküldte Raya deBonel -
Milyen lenne vajon, ha nem vacakolnánk mindenféle perifériákkal, sőt, még magával a gépházzal sem, hanem az egész Neumann-univerzumot beköltöztetnénk - a fejünkbe?
A kapacitásunk megvan hozzá. Bár az ember csak 0,1 kvadrillió, egy számítógép pedig több mint 1000 kvadrillió utasítást képes végrehajtani másodpercenként, az ember ezeken felül folyamatosan figyeli a környezetét, az összes receptortól beérkező ingereket, a homeosztázist, szabályozza a szívverést, az új sejtek termelődését, satöbbi. Az emberi agy memóriakapacitása állítólag 108432 bit.
Ennyi helyen azért jó pár dolgot lehetne úgy rögzíteni, hogy a kognitív pszichológia kedvenc elvetemültségeit kiszűrve bármikor könnyen elő tudjuk hívni őket. Nem mindent, persze, egy részt meghagynék rezervátumnak az első csókról, az alkoholos befolyásoltság alatti pillanatokról, a gyerekkori kedvenc dolgaimról meg ezernyi egyéb megfoghatatlan történetről szóló emlékek számára. De szerintem minden egyemista örülne egy precíz puskának, hogy ne kelljen 6-os betűtípussal rongálnia a szemét.
Gondoljunk csak bele: internet neuron-nyújtásnyira. Az utcán sétálva eszedbe jut, hogy mi Srí Lanka fővárosa, vagy hogy is van a Ballad of a Thin Man szövege. Tuti, hogy van a világon olyan ember, akinek ez az információ a fejében van. Elég lenne egy gondolattal rákeresni. Nem lenne megbízhatatlanabb forrás, mint egy honlap, és biztos, hogy gyakrabban frissülne.
Persze nagyon óvatosan kéne tervezni például az e-mail küldő rendszert, háromszor is rákérdezni, hogy ezt a gondolatot biztosan szeretnéd-e továbbítani embertársadnak.