Beküldte Raya deBonel -
Lassan kezdem felfogni: mekkora hihetetlenség, hogy itt élek egy másik országban. Vannak, akiknek ez olyan természetes, mint nekem mondjuk az, hogy ma nem a Mammutba, hanem a Westendbe megyek moziba. Közlekedés kérdése.
Tegnap megismerkedtem végre a sokat emlegetett Niels-szel (láttam már róla a foggal-sört-nyitós videótól kezdve mindent, megelőzi a híre), aki azt hiszem, belga lehet. Na, ő hazafelé menet odavetette, hogy "asszem, jövőre kimegyek Peruba szakmai gyakorlatra". Pedagógia szakos szegénykém, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatot egy (ős)erdei iskolában fogja tölteni, és ungulungu általános iskolai tanárokat fog kócsingolni.
Nekem, az alacsony mobilitásáról híres magyar nemzet földhözragadt tagjának, ez felfoghatatlan. Csak úgy, Peruba, és van ott telefon, ahol ezt el lehet intézni? Szinte hihetetlen, ha belegondolunk, hogy Budapesten néha a minket érdeklő információt kiadó intézmény telefonszámát rendelkezésünkre bocsátó hivatal félfogadási idejét is milyen nehéz megszerezni.
Mondjuk megvannak a nyugateurópaiságnak a hátrányai is: szegény Niels például eléggé bunkó, és nem mindig veszi észre magát. Tomi meg én nem sértődtünk meg azon, hogy folyton a hungry-Hungary párhuzamot meg úgy általában a csóró Keletet emlegette, de szerintem Agathe nem örült neki, amikor Niels a "gyarmatának" titulálta. Amikor meg arról folyt a vita, hogy a kanadaiak vagy a japánok őrültebbek, és valaki felhozta példának Agathe-ot, hogy ő kanadai, és mégse őrült, Niels simán odavágta, hogy "mert te fekete vagy, azért". Én is látom vazzeg, hogy (félig) fekete, de nem mondom a szemébe! Még a Negro cukorkát is félve említettem meg.
A tegnapi buliról egyébként pici büszkeséggel jöttem el: Karolina megemlítette, hogy muszáj lesz már összehoznia a lakótársával, mert folyton nyaggatja, hogy "ki az a [Maitai], mindenki ismeri, csak én nem!!". Kíváncsi vagyok, hogy írnak körbe engem: "ismered azt a magyar lányt, aki..." Nem kívánt törlendő!