Beküldte Raya deBonel -
Kétszer voltam ESN (Erasmus Student Network) által „szervezett” „csoportos” „kirándulás”on: először, meg utoljára. Ez egy olyan szervezet, ami elkér tőled 65 eurót azért, hogy elvigyen Madridba meg vissza (cca. 20 euró), szállást béreljen (2x12 euró), és az első estére „bulit” „szervezzen”. Ennyi. Egyébként egész nap szabad program, illetve amikor városnézés van, akkor az egyetlen, ahova be is akarnak vinni (egyébként megelégedtek azzal, hogy „nézzétek, ez a királyi palota, az meg ott lent a híd, csak innen nem látszik”), az meg zárva. A közösségépítés annyiban állt, hogy a főkolompos a hátára terített egy „I*ESN” zászlót, és úgy riszált előttünk. Mit össze kerestem az „erőltetett” spanyol megfelelőjét, de mivel nem találtam, nem erőltettem.
Szóval ezt így magunknak is meg tudjuk csinálni, ha ugyan nem jobban. Én, mint általában, persze extra kívánságokkal éltem: mivel pénteken 4-től 6-ig abszolút kötelező órám van, a kirándulás meg reggel 8:30-kor indult, megkérdeztem, hogyan lenne lehetséges csatlakoznom. Mondták, hogy hááát, sajnos az árból nem tudnak levonni csak azért, mert a fél utazást és az ebédet nem veszem igénybe, de hát najó, vegyek magamnak jegyet Madridba, és majd valaki vár a buszállomáson. Írok a csajnak, hogy 19:30-kor indul a buszom, mire visszaír, hogy jajne, ha van korábbi, menjek azzal, mert így bulicuccban kell jönnöm, épp hogy beugrunk a hostelbe lerakni a cuccot és már megyünk is a partira!
De azért rendes volt, megírta például az útvonalat, hogy melyik metróra szálljak, és hogy mi a telefonszáma annak, aki majd várni fog. Mentem, vettem metrójegyet (igaz, elvileg 10 utazásra szólt, de már a harmadiknál szólt az automata, hogy nem lesz ez így jó, egye fene, vettem még egyet, és azóta se értem…), elmentem, átszálltam… volna. Még jó, hogy előbb felhívtam a srácot, mert ő felülírta az összes tervemet. Hogy jajfölneszálljak a hostel felé menő metróra, menjek a másik irányba, mert így, ahogy vagyok, hátizsákostul, megyünk a diszkóba. Oké. Aztán sikerült őt, a született madridit meggyőznöm, hogy igenis létezik több kijárata a metrónak, és ő pont a másiknál van, mint én, de végül is megtaláltuk egymást, és elmentünk a diszkóba. Khm, na igen. Itt jön a következő bejegyzés, mert ennyi gyalázat ide már nem fér.