Beküldte Raya deBonel -
Tegnap kajás bulin voltunk. Ez errefelé nagy divat, minden este többet is tartanak. Az a legügyesebb, aki a legtöbb nemzet képviselőit vadássza össze, vonatkozó helyi specialitásokkal felszerelve. Az igazán sikeres partikra több eredeti spanyolt is telepítenek, így az éppen szabad vegyértékű vendégek tetszőleges ideig elfoglalhatják magukat azzal, hogy bedobnak egy kérdést, mire a spanyol kiad egy csomó bennszülött beszélt nyelvi fordulatot, melynek a külföldi örül. (Azért ez visszafelé is igaz: elmondtam például az egyik spanyol srácnak, hogy a „La vida es chula!” feliratú pólóját Magyarországon miért röhögnék körbe.)
A lényeg, hogy mindenki csinál valami kaját, lehetőleg az országa jellegzetes ételét. Aztán ezt megeszik, rengeteg bort isznak hozzá, végül elmennek a Sotabancóba (egyébként rájöttem: az a hely az „eljöttem megnézni, ki jött el” elv fizikai megtestesülése).
Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de szerintem egyedül az olaszok eszik tényleg mindennap azt, amit most is főztek: tésztát, naná, paradicsomszósszal. Én, ha rám kerül a sor, valószínűleg paprikás csirkét fogok csinálni, azt enni amúgy is remek szórakozás, na de azért lehet rólam tudni, hogy nem szokásom a magyar konyha. Tegnap kicsit későn (fél órával kezdés előtt) értesültem a buli létéről, így nem főztem.
Volt viszont paté és bagett, brie sajt, két tortilla, tartiflette, tojásos-tonhalas rizssaláta, petrezselymes krokett, rizottó, masnitészta paradicsommal, lengyel fasírt főtt krumplival, csokitorta, almás-mandulás süti és tiramisu.
Egyébként az egyik legérdekesebb lakótárs-páros tanyáján folyt a buli. A francia Estherről az egész valladolidi erasmusos közösség úgy beszél, mint „a patkányos lány”-ról. Mara ezért nem jött el. Egyébként a fenevadat Tinette-nek hívják, két és fél éves, fekete, szereti a bagettet és finom selymes a bundája (naná, hogy megsimiztem). A srác pedig, aki vele lakik, Luca (nem röhög, olaszéknál ez fiúnév), akit mindjárt az első hétvégén kiszúrtam az utcán, ugyanis a haja derékig érő csimbókokból áll. (Van még egy Luca, de ő, szegény, eléggé mellőzött, mindenki csak „Luca Corto” néven emlegeti, mert neki rövid a haja. Azért amikor Esther véletlenül csak a melléknevét írta a poharára, tiltakozott, mert olaszul ez a jelző egy másik testrész hosszára vonatkozik…)
Szóval Luca, kezében egy füves cigivel, rizottót főzött, de gyanítom, hogy a só használata már túlmutatott volna azon a szinten, amelyen Luca a világ komplexitását felfogni képes. Később sikerült vele szóba elegyednem (amilyen az én formám, pont miközben a klotyóra vártam, sürgős ügyben), és rájöttem, hogy egy korábbi bejegyzésben helyesen bizonytalanodtam el. Tényleg vannak más értékei is. Például egy „RAKI is the answer, I forgot the question” feliratú pólója. (Amúgy a törökországi úttal már többeknél bevágódtam, vagány dolog volt, igaz, Fefe?)
És végre megtudtam, hogy spanyolul „El Guía del Autostopista Galáctico” az a könyv, ahol a RAKI még 42.
A buli akkor fordult tragikumba, amikor elfogyott a pia. Az utolsó pohár sört Alice kaparintotta meg, de így nem is ízlett neki, mert hiányzott belőle az eperszörp. Azoknak, akik most „blöee”-vel reagáltak, elmesélem, hogy a spanyolok is ismerik a VBK-t (calimocho néven), viszont náluk az is calimocho, amikor a vörösborba Fantát tesznek. Nekem most jön a „blöee”.