Pitillos vs. Campanas

Sose gondoltam, hogy épp itt fogok rájönni, hogy Magyarországnak is vannak előnyei, hátpedigde.

Kishazánkban sokkal szabadabb az ember, mint itt. És most nem arra gondolok, hogy otthon nem írják elő, hogy csak este 8 és 11 óra között lehet levinni a szemetet. (Annyira még nem ismerem a spanyolokat, hogy messzemenő következtetést vonjak le, de néhány megfigyelést azért megkockáztatok.)

Ugye a magyarok jelentős részének nincs pénze arra, hogy a legújabb divatot kövesse. Így aztán a kutya nem törődik azzal, hogy nem olyan fazonú a nadrágod, mint a Westend próbababáinak, a többség úgyse ott vesz ruhát. Lehet hordani trapézt is, répát is, meg everything in between, amit csak akarsz.

Az egyik tantárgyam végül csoportmunkává fajult, kutatásunk témája a „divat”. Hogy azon belül pontosan mi, arról rendkívül érdekfeszítő egyórás vitát folytattunk. De komolyan, érdekes volt. Itt történt, hogy az egyik hölgy (feltételezem, nem az éppen viselt sötét türkiz pólója az egyetlen, amihez van azonos árnyalatú kabátja…) elkerekedett szemmel magyarázta, hogy „pár évvel ezelőtt még mindenki trapéznadrágot hordott, akkorát, hogy a cipőjük se látszott ki alóla, de próbáld meg most felvenni őket!” Az elkerekedett szem egyébként nem a meglepetés jele volt: később kiderült, hogy mimikai retorikájának szerves részét képezi.

Eltartott egy darabig, mire rájöttem, miről beszélnek, de akkor meg majd’ leestem a székről. Még szerencse, hogy „antennám” időben figyelmeztetett, hogy szerezzem be a vonatkozó ruhadarabot, így nem kellett megszeppenésemben a széklábra csavarnom nadrágom szárának felesleges részét. Magamban somolyogtam csak.

Hogy is tudnám elmagyarázni nekik, hogy a mi korunkbeli lányoknak a Promodban vagy a Zarában vásárolni ünnepnap? Hogy külön spórolni kell rá, és reménykedni, hogy közben nem viszik el a kiszemelt cuccot? Vagy hogy hányan öltözködnek Tescóból, milyen nagy üzlet Budapesten a turkáló, milyen az a társadalom, ahol a jogging nem az alsó tagozatosok egyenruhája, hanem szubkultúra?

Itt mindenki pitillost, azaz szűk szárút hord, vagyis minden boltban (leszámítva a harmadik világ ízlését hordozó Calcuttát és Samarcandot) csak ilyet lehet kapni. Szokatlan volt, merthogy inkább trapézpárti (campanas) vagyok, de amúgy tetszett, miért ne. Aztán puff neki, megtudom, hogy az első héten gyakorlatilag kinéztek az egyetemről a gatyámmal egyetemben.

Miután rájöttem, micsoda tömegmanipuláció áldozata lettem, ma az alul összeköthető, oldalzsebes, ősrégi farmeromat vettem fel, és jól éreztem magam benne, néztek is az utcán alaposan. Hogy az elégtétel teljes legyen: láttam ám spanyol lányt is trapézban. Vagy lehet, hogy erasmusos volt?

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio