Vendedores

A spanyol kalmárról is valamit, mert az is külön állatfaj.

Mint korábban már említettem, mindegyik a túlélésért harcol, mert rengetegen vannak. Ez eredményezné vajon, hogy a pici hentesbolt eladója (tulajdonosa? nehéz lenne megmondani) mosolyogva köszön, amiért egyszer vettem nála 40 deka sertéskarajt?

Kedvenc boltjaim már vannak. Van egy magbolt, ahol a szamuráj snacktől és a citromos csokigolyótól a látszatra jóféle töpörtyűek tűnő nemtudommin át a gigantikus kukoricáig mindent lehet kapni! Sőt, makadámdiót is. Hogy-hogy nem, megszaladt a cső, 18 dekát vettem. Ez volt tegnap. Ma már megint nincs. :-)

A "szexbolt" sem olyan kitapétázott kirakatos, sötét hely: hivalkodó rózsaszín, és a vibrátor és a pénisztészta mellett legény- és leánybúcsúk vidám kellékeit is árulja, mindezt akár az utcán járkáló gyerekek szeme láttára is! Most jut eszembe, nem lehet, hogy otthon is elég lenne mondjuk 150 cm-ig leragasztani az utcafrontot?

A La Pasión kávézó is egyedi a maga módján, Erasmus-barát wifijével, ezüstszínű bársonybútoraival, és a vitrinbe szomorkodó szentszoborral a sarokban. És volt már, hogy a nagy kavarodásban véletlenül úgy neteztem két órán keresztül, hogy nem ittam semmit.

A Corte Inglés ehhez képest a reklámszakma reklámja, nem érzem ott jól magam. Alighanem a szakmai ártalom: nem tudom nem meglátni a fogyasztásra ösztönző trükköket. És vajon a lámpák mellett csöpögő víz? Az milyen ártalom?

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio