Tánc

Ha hallgatok a megérzéseimre, nagy baj nem lehet. Például (otthoni szokásomtól eltérően) felhívtam egy olyan hirdetést, amin csak telefonszám volt. Ez volt az első salsatanfolyam-hirdetés a tucatnyiból, amit láttam. Tegnap volt az első óra, és nagyon-nagyon tetszett!

Megtalálni se volt egy egyszerű menet, még úgy se, hogy előzetesen konzultáltam Miókával. A tanár egy túl(hang)súlyos felsőtestű, kopasz pasi, látszik rajta, hogy fénykorában (úgy húsz évvel ezelőtt) igazi latin macsó volt. A párjának meg zöld a haja.

Ugye tanultam egy bő fél év Salsa Ruedát, meg egy picike bachatát, itt ehhez képest egy óra alatt többet fejlődtem, mint az Oktogon Tánciskolában egy hónap alatt (talán azért, mert a többiek már egy éve együtt tanulnak, én meg akkor vagyok a legfogékonyabb, ha ellesés útján kell elsajátítanom dolgokat).

A legnagyobb különbség talán az, hogy itt a rueda alaplépése sem annyira zárt: inkább körtáncra hasonlít tényleg. Újak voltak a Rueda-figurák is (Ocho, Ochenta y Ocho, Pa'Dentro, Enroscala, Enroscate, La Cadena, Enchufe y Arriba), de ez nem akkora szám. Sok lépést máshogy hívnak: a nővér helyett az unokahúgtól "búcsúznak" például, meg volt olyan, hogy Manolo magával sem tudott megegyezni, háromféle néven emlegette végig.

Hanem van már négy olyan páros figura, amit viszek magammal, Nofrának ajándékba. És ez csak az első hét volt!

A társaság kizárólag negyvenes spanyol urakból és hölgyekből áll, meg ott van Loco (én kereszteltem el így), izompólós, borostás Nike-harcos, otthon bottal nem piszkálnék meg egy ilyet, de itt, úgy látszik, középosztályban is néznek így ki emberek. Na, ő folyton majomkodik, megbúbolja a lányokat, sistereg stb.

Vicces, hogy sok olyan emberrel találkozom, aki nagyon hasonlít egy "otthonira", közben nyilván nem az a neve, az állampolgársága és a velem való viszonya sem. Alig állom meg, hogy ne Lizának szólítsam Margót, az egyik orosz lányt. Annak a srácnak is van spanyol hasonmása, akivel elutazásom előestéjén találkoztam. Akkor nem beszéltünk, mert mindketten pasival voltunk.

Na de vissza a megérzésekhez: két óra tánc után fáradtan és gyanúm szerint hőemelkedésesen hazafelé csúsztam éppen, amikor megpillantottam azt a helyet, ahol állítólag Erasmus-buli van. Benéztem, hát, az ESN (külföldi-totojgató diákszervezet) plakátján kívül nem nagyon voltak bulizó emberek. Megyek tovább, hát nem Moby szűrődik ki az egyik helyről? Magától fordult be a lábam, és meg se lepődtem, amikor megláttam Lucát, aki olasz, és szerintem ha elfogyna a füve, körülnézne és megkérdezné: mi ez a szar zene? hát ez a kazal a fejemen?

Szóval tele volt olasszal a hely, megtaláltam Marát, a lakótársamat is (úgy volt, hogy felhívom a tánc után, de meg se lepődött, hogy személyesen jöttem), és sorba-egymás után a jobbnál jobb számok, Manu Chao, meg ami kell. Roptuk egy darabig, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy biszexuális hajlamokat mutató olasz lány (hol hozzám dörgölőzött, hol a raszta-vitézhez) egyre bizalmasabb mosolyokat vet a hajboglya alá. Tíz perc se telt bele, már csókolóztak. Én meg bogoztam kifelé megvető gondolataim gyökérzetét.

Én is ismerkedtem már szórakozóhelyen, én is csókolóztam tíz perc után, a következmények ismertek (az egyik egy hét múlva ért véget, mert ő nem szeretett lánnyal menni szórakozni, a másikról kiderült, hogy EPK, és nem akart múlni a halálfélelmem, amikor mellette ültem a kocsiban, a harmadik két nap múlva "befejezte a kapcsolatot", anélkül, hogy megcsókolt volna). Nem tartom sokra az ilyen ismeretségeket, de hát istenem, fiatalok vagyunk, ami őket illeti, részegek...

Vagy talán Luca hasonlít túlságosan Jack Sparrowra? Egyéb erénye sincs. Vagy ki tudja! Akár még lehet is neki. De NEM TUDOM. Akkor meg milyen alapon vetnék rá szemet, vagy jelenteném ki, hogy nekem ugyan nem kell?

Semmi közöm nem volt az ügyhöz. Talán épp ez volt a bajom. Vagy hogy szerintem ha elfogyna a fű, akkor Luca harmadik kérdése ez lenne: "Ki ez a tyúk itt alattam?"